2013. június 14.-én pénteken 17 óra 30 perckor utoljára szólalt meg a tanórák kezdetét és végét jelző csengőszó, az ajkai Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola ballagó diákjai számára. Énekelve járták végig a tantermeket, melyekben oly sokat időztek, és oly sok emléket gyűjtöttek. Szemügyre vették még egyszer és talán nem utoljára az alma máter rejtett zugait.
Szimicsek Fruzsina köszönetet mondott tanárainak a sok-sok türelemért és fáradozásért, majd arra kérte a nevelőket, hogy őrizzék meg őket emlékeikben, de ne csak a csíntevésekre emlékezve.
Szentmiklósi Lili saját költeményével versbe öntve köszönt el tanáraitól, iskolájától. Mindezt, mosolyt és derűt kiváltó rímekbe szedve.
Kereki Blanka megfogalmazása szerint, sose hitte volna, hogy ez a nap valaha eljön, mikor elválnak egymástól. Mondandója végén Adyt idézte: „Nagyon szép kis társaság volt, egyik léhább, mint a másik, átgondolok minden órát a keserű búcsúzásig.”
Végezetül Rieder András az iskola igazgatója vett búcsút a ballagóktól: Az úton különbözőek a szakaszok, de egyik sem céltalan, addig kell járni mindenkinek a kijelölt úton, míg célba ér. Mindegyikőtökben van valami, amiért nagyon lehet szeretni. A humorát, a kedvességét, a szorgalmát, a céltudatosságát… Felhívta a figyelmet, hogy mindig tartsák szem előtt, a sikerhez, az eredményességhez kitartó munkára van szükség, de kitartással, küzdelemmel, Istenbe vetett hittel elérhetők a célok, megvalósíthatók az álmok. Útravalóként a ballagók tarisznyájába Arany János szavait tette: „Nemes önbizalom, de ne az önhittség, rúgói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, embernek lenni mindég, minden körülményben.
Reitter István
[simpleviewer gallery_id=”304″]
