Plinius Secundus, Caius: Historia naturalis című ősnyomtatványa
A Veszprémi Érseki Könyvtár ősnyomtatvány különgyűjteményének becses darabja, az 1. században élt idősebb Plinius Historia naturalis Cum castigationibus Hermolai Barbari. Ed. Johannes Baptista Palmarius (Venezia : Johannes Alvisius, 18. Mai. 1499.) című műve.
A szerző sokoldalú és termékeny író volt. Az utókorra azonban ez az egyetlen alkotása maradt. A közel tíz év munkájával, Kr. u. 77-re elkészült műben foglalta össze azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet az antik kultúra a világmindenségről Plinius koráig összegyűjtött. Caius Plinius Secundus számos görög és latin forrásmunkát tanulmányozott át, lényeges részeiket kivonatolta, saját kutatási eredményeivel és a kortársak megfigyeléseivel gazdagította, így összegezve valamennyi tudományterület akkori ismereteit. A mű az ó- és középkorban a természettudományos ismeretek legteljesebb enciklopédiájának számított. Népszerűségét jelzi, hogy számos kiadást ért meg. A Johannes Alvisius által Velencében, 1499-ben nyomtatott kötetből Magyarországon hat példány lelhető fel. Ezek egyikét őrzi intézményünk.
A Veszprémi Érseki Könyvtár alapító főpásztorát tiszteli Padányi Biró Márton veszprémi püspök személyében. A kötet Padányi könyvtárának legrégibb darabja, egyetlen ősnyomtatványa volt. A műben olvasható a püspök possessori bejegyzése: Ex libris Martini Biró de Padán Ep[isco]pi Weszprimiensis Anno 1751. A mű sümegi püspöki palotájának impozáns könyvtárszobájában lehetett elhelyezve. Könyvtárának leltárkönyvébe, az egyháztörténet szakcsoportban 265. sorszám alatt találjuk. Padányi Biró Márton kérésére Koller Ignác 1760-ban utódlási joggal segédpüspöke lett, majd 1762. szeptember 15-én átvette a veszprémi egyházmegye kormányzását. Számunkra rekonstruálhatatlan körülmények között az incunabulum Koller Ignác tulajdonába került. Annyi bizonyos, hogy a főpap halála után, a Koller könyvtárról készített lajstromba a Libri in folio méretjelzés alatt 392. tételként: Plini Secundi Historiarum Libri Septem, et Triginta címmel vették fel. Az ősnyomtatványt ekkor már Koller Ignác Veszprémbe építtetett püspöki palotájának barokk teremkönyvtárában őrizhették.
Eredeti kötését nem ismerjük. A papírtáblás, barna egészbőr kötésű könyv hat bordára van fűzve. A bordamezők aranyozottak, gerincén címke található. Egyszerű kiállítású, iniciálékat nem tartalmazó, rubrikálatlan példány. A kötet egyik korábbi tulajdonosának kedvelt olvasmánya lehetett, erről tanúskodik a rendkívül nagy számú középkori latin bejegyzés.
