A zirci Fájdalmas Szűzanya-templom dél felől (Fotó: VFKL archív, 1950 k.)
Zirc jelentős középkori előzményekkel bír: I. András király 11. századi királyi udvarházának és a közelében lévő románkori templom maradványait régészeti kutatások azonosították, ez lehetett a középkori település plébániatemploma. 1198-ban III. Béla király alapította a ciszterci apátságot. A település első említése 1238, kegyura az apátság volt; az oszmánok 1540 után elfoglalták, a Rákóczi-szabadságharc idején a falu leégett. Az apátság és birtokai 1699-ben vásárlás útján a sziléziai Heinrichau-i apátság birtokába kerültek, és 1718-tól újra állandó lakosság volt Zircen. A plébániát 1726-ban alapították újra; az új apátságot a középkori helyén 1726-ban, templomát 1732-ben kezdték építeni.
A „Kistemplom” a 18. század második felében épült. Alapkövét a Historia Domus szerint 1761-ben tették le, az 1762-re elkészült kápolnaszerű épületet Haschke Konstantin heinrichaui apát áldotta meg. Bővítést követően 1780-ban szentelték fel a Fájdalmas Szűzanyának. Tisztelete a korai középkortól megjelent, de szeptember 15-i ünnepét csak a 15. században engedélyezték.
Részlet a 19. századi kataszteri térképről. (forrás: MNL OL, Arcanum)
A templom a település délkeleti részén, a Győr–Veszprém főút nyugati oldalán, az egykori királyi udvarház, illetve az annak templomát körülvevő temető területén áll. Tájolása kissé szabálytalan, szentélye északkeletre néz. Az egyhajós templomhoz keskenyebb, egyenes záródású szentély csatlakozik, ajtaja a homloksík előtt álló torony egyenes kőkeretes nyílásában nyílik. Mindkét oldalhomlokzatán a korábbi oldalbejáratok helyét bekarcolás jelzi a vakolaton. A szentély oldalfalain nagyméretű, szegmensíves záradékú ablakok nyílnak (a végfalon ovális ablak volt): a hajó északi oldalán három, a délin kettő, mivel itt a hajó végéhez sekrestye csatlakozik.
A sekrestyeajtó feletti vakablak kétrétegű kifestéssel (Fotó: VFKL, 2024)
A templombelsőben érdekes részlet tanúskodik arról, hogy az ablakforma legkésőbb a kifestéssel, így a bővítéssel és a sekrestyével egykorú. A sekrestye bejárata felett ugyanis, a cserélt nyílászáró alatt, az ablakfülke 20. század eleji virágcsokros átfestését részben letisztítva, láthatóvá vált, hogy alatta barokk festésrétegen – a korszakban gyakran alkalmazott módon – a vakablakos szakaszra eső felületen valósághűen megfestették a hiányzó részletet, megőrizve így az eredeti üvegezés és pántok alakját is.
Kronosztikon 1780-as évszámmal a diadalíven. (Fotó: VFKL, 2024)
A templom falpillérekre támaszkodó csehsüvegboltozatos hajója háromszakaszos, a diadalív mögötti, egyetlen törtívű lépcsőfokkal emelt szentélye lapos kupola fedésű. A teljes templombelső festett. A hajóban a falpillérek és falsíkok márványt, illetve márványbetétes díszítést imitálnak, a boltozatokon Szűz Mária hét fájdalmát ábrázoló jelenetek láthatók Jézus gyermekségének idejéből a diadalív felől: Jézus körülmetélése; menekülés Egyiptomba; a karzat felett pedig a tizenkét éves Jézus a templomban. A felnőtt Krisztus életének eseményei láthatók a szentélyben: a boltozaton Krisztus keresztútja, illetve az oldalfalakon délre a megfeszítés Szűz Mária, Szent János és Mária Magdolnával; északra pedig a sírbatétel. A barokk kifestés keletkezését a diadalív kronosztikonjának felirata adja meg: „Fájdalmas Szűz Anya imádkozz a heinrichaui és a zirci konventért.”
A hat falfelületen megfestett témákon túl a hetedik a levétel a keresztről, ennek helye a főoltár, illetve a szentélyzáradék falfelülete. Emberemlékezet óta ezen a helyen egy ismeretlen mester által ismeretlen időben készített barokk Pietá-szobor található.
A Pietá-szobor restaurálás előtt (Fotó: Zirci plébánia facebook-oldala, 2014)
A faragott fa oltár az 1780-as évek késő barokk stílusában készült. Mögötte jelenleg falba erősített konzolon faragott festett, aranyozott fa Pietá-szobor látható. A szobor a 2017-ben végzett restaurálás előtt az oltármenza közel teljes szélességét elfoglaló, magas, háromrészes, gazdagon tagolt, a középrészbe befoglalt tabernákulummal ellátott késő barokk predella fölött jelent meg, ezzel helyettesítették a rossz állapota miatt raktárba kényszerült eredeti darabot. A szentély hátfalán az illuzionisztikusan megfestett építészeti keretben lapos kupolával zárt sátor terében foglalt helyet, melynek félrevont szárnyait kétoldalt zsinór rögzítette a festett oszlopokhoz.
A halott Krisztust ölében tartó Szűz Mária ikonográfiája a középkorban alakult ki. A keresztre feszítést elbeszélő jelenetsorból a Keresztlevételből önállósodott képtípus Mária hét fájdalmának egyikét ábrázolja. A kétalakos csoport gyakran a trónon ülő Máriát mutatja, aki a térdein keresztben fektetett, így oldalnézetben látható halott Krisztust karjában tartja. A Pietá-képtípusa a gótikus és barokk művészetben népszerű, gyakran kegyképként tisztelt alkotások, róluk készült másolatokat, metszetábrázolásokat széles körben terjesztik. A barokk kori magyarországi példák között a zircihez kapcsolódó kultuszról nem tudunk.
Szentély a barokk oltárral és Pietá-szoborral restaurálás után (Fotó: VFKL, 2024)
A zirci barokk szobor jellegzetessége, hogy a lehanyatló Krisztust szemből nézetben látjuk, csaknem abban a testtartásban, ahogyan a kereszten függött, összezárt lábfejjel, széttárt karokkal, oldalra bukott fejjel, mintegy a levételt közvetlenül követő pillanatokban. A megszokottól eltérően nem Szűz Mária ölében ül, illetve fekszik. A zárt csoport (melyből csak Krisztus jobbja nyúlik ki szabadon) alapját szikla képezi – konkrét és átvitt értelemben is. Krisztus Szűz Mária mellett, a sziklára terített bő köpenyen csaknem ülő helyzetben látható, felsőteste támaszkodik neki. Mária nem halott fiára tekint, hanem annak fejtartásának ellentettjeként a magasba emeli arcát.
A restaurálás során átfestésnek bizonyulhatott a sátoros keretezés, azonban a korábbi háttér részletei nem kerültek elő, így a Mária tekintetének irányába eső ábrázolás sem ismert. A szobor restaurálása során nem csak a besötétedett felületet tisztították meg, de a szobor színezése is megváltozott. Míg korábban a köpeny a hagyományos kék színű, annak bélése bíbor, ruhája nehezen meghatározható sötét színű volt, ma lüszter technikával élénk fémszínekben láthatjuk: Mária ruhája vörös, köpenye kívül-belül arany-, Jézus ágyékkötője ezüstszínű.
Ma ismét az eredetileg ide készült kisebb méretű, a menzához hasonlóan fehérre festett és aranyozott díszítményekkel ellátott, faragott fa predella található az oltáron: kétoldalt egy-egy puttóval közrevett pasztofórium, ajtaján az Olajfák hegyének reliefjével.
Festett fa orgonakarzat, az első boltmezőben a tizenkétéves Jézus a templomban (Fotó: VFKL, 2024)
A templom barokk berendezési tárgyai közt figyelemreméltó műtárgyak a szerencsésen fennmaradt fém áldoztató rács, a gazdagon faragott barokk szószék, valamint a toszkán jellegű faragott kőoszlopokra támaszkodó, hangszerek és kotta festett képével díszített fa orgonakarzat. Kevésbé kvalitásos és újabb az a két angyalszobor, amely korábban a Pietát vették közre és ma a diadalív pillérei előtt állnak, illetve a déli oldalon ugyanitt falfülkében Szűz Mária szobra található.
A templom állagvédelme, felújítása szakaszokban zajlik. Az 1990-es években külső tatarozás, tetőfelújítás, majd újabb homlokzatfelújítás volt. A külső vakolatjavítások eddig falszövet-vizsgálatra nem adtak módot, a forrásokból ismert szakaszos kiépítés részleteit ez tisztázhatná. 2009-ben vízszigetelés érdekében a körítőfalak mentén dréneztek. A közelmúltban sor került a belső vakolat javítására az alsó szakaszon, ami vakolatcserével járt. A szentélyben megtörtént a festőrestaurátori tisztítás, restaurálás. A hajóban ez még hátravan, azonban a nedvesség okozta problémák továbbra is megfigyelhetők, a boltozati repedéseket statikai problémákon túl nagy valószínűséggel a közeli főút jelentős teherautó-forgalma is befolyásolja.
