A veszprémi székesegyház zenei élete a 17 – 18. században
A veszprémi székesegyház kottatára
Egy karmesterre már az 1700 – as években is nagyon sokrétű, szerteágazó feladat hárult. Nemcsak a vezényléshez, az énekkar és zenekar vezetéséhez is kellett értenie. Külön kellett foglalkozzon az énekes fiúk képzésével, a zenekar hangszer állományával, valamint a rendelkezésre álló kottákat is át kellett látnia. Így volt ez Kollovratek János munkássága idején is. A morva származású székesegyházi karmester 1791 – 1800 – ig állt a zenekar élén és nemcsak mint karmester, hanem mint hegedűs is nagy elismerésnek örvendett.
Kollovratek János legnagyobb érdeme az első kotta leltár, amelyből betekintést nyerhetünk a veszprémi székesegyházi kóruson elhangzott zenei anyagba. A „kótajegyzék” szerzőket nem nevez meg, csak általánosságban mozog, mégis némi fogalmat nyerhetünk az előadott művek tartalmát és apparátusát illetően.
Ezek szerint 1791 – ben a székesegyháznak a következő kottái és hangszerei voltak:
Misék 50 db, offertoriumok 65 db, Vesperások és egyéb kórusművek 33 db, zenekari művek, szimfóniák 33 db. A szintén leltárba vett liturgikus könyvek mellett hangszereket is találunk székesegyházi tulajdonban. 2 hegedűt, 2 brácsát, 1 violincsellot, 1 bőgőt, 6 kürtöt, 4 trombitát, 2 fuvolát, 2 oboát, 1 fagottot, 2 pár üstdobot, és még egy összetört trombitát is. Ez a mintegy 190 kotta és egy egész zenekarra való hangszerállomány jelentős fejlődés, hiszen alig 20 éve kezdődött meg az 1770 – es évek elején a zenekaros egyházzenei élet Veszprémben. Az 1800 – as évek elejére az aktív székesegyházi zenélésnek köszönhetően kialakul Veszprémben egy olyan zenésztársadalom, melynek tagjai letelepedtek a városban, beilleszkedtek a város életébe, és mint magánemberként, mint zenészként megbecsült polgárokká váltak.
Ehhez a zenei fejlődéshez elsősorban a pöspökök zenei igénye, és anyagi támogatása kellett. A művek kottáinak beszerzése tehát tovább folytatódott. A következő leltárt Külley János őrkanonok rendelte el és a zenekar három muzsikusa Höpler József, Ruzitska Ignác és Kleinmann József végezte. Ekkor Kemény Ferenc volt a karnagy. Sajnos az 1825 – ös katalógus elveszett, de az 1833 – ban készült bővített és javított változatú jegyzék fennmaradt két példányban is.
Ezt a katalógust már Kleinmann József karnagy helyettese Hernberger Alajos végezte, aki a későbbiekben 1843 – 1867 – ig volt az ének és zenekar vezetője. Neki köszönhető a sokkal részletesebb a műveket műfajonként csoportosított összeállítás. A miséknél 4 alcsoportot, vagyis első-, másod-, és harmadosztályú zenekaros miséket, valamint vokális, orgonakíséretes miséket különböztettek meg. Több esetben meglehetősen szubjektíven döntöttek abban a kérdésben, hogy melyik mise melyik kategóriába kerüljön. Így előfordult, hogy ma már alig, vagy nem is ismert szerzők művei első osztályúként lettek feltűntetve, és több Mozart, vagy –Michael Haydn mise a harmad osztályú besorolást kapta.
A következő katalógus 1852 – ben készült, és több kiegészítés, javítás és módosítás is történt. A művek jelentős részét átcsoportosították, átminősítették. Ezt a rendezést Hernberger Alajos karnagysága alatt Behm József orgonista végezte. Ezt a katalógust használták a későbbiekben is. Ide vezették be az ezután beszerzett műveket. Az utolsó bejegyzések közvetlenül a századforduló előttről származnak. E szerint 1900 – ig összesen 2024 művet tartanak nyilván a Veszprémi Székesegyház Kottatárában.
Megható számunkra az az odafigyelés és gondosság, ahogyan ezeket a műveket kezelték, és így lehetővé tették számunkra, hogy a mai nap is kutatásokat végezzünk. Erre jó példa az 1952 – es leltár végén olvasható átvételi elismervény: „ Hogy e kötetben foglalt zene darabokat a veszprémi Székes Egyházat illetően gondviselésem alá a Templom karján létező szekrényben jól elrendezve át vettem felelt terhe alatt ezennel megesmérem. Veszprém, Oktob. 31én 1852. Urhegyi Alajos karigazgató”
Zsilinszky Cecília
