Istvánffy József zenei munkássága Veszprémben
A 16. századtól kezdve nagy tekintélynek örvendő Istvánffy család nem tudni milyen okokból lassan elszegényedett, és a 18. századra szerényebb körülmények között élő muzsikosok lettek. Legismertebb közülük Istvánffy Benedek, aki a 18. századi késő barokk zeneművészet magyar képviselője. Az ő édesapja Istvánffy József volt, aki 4 éven át szolgált a veszprémi székesegyház kórusának az élén.
Istvánffy József 1703 – ban született. Nagyon fiatalon 23 évesen 1726 – ban kerül Pannonhalmára a bencés apátságba orgonista – karnagynak. 1731 – ben feleségül veszi Szele Ilonát, akitől ott Szentmártonban hat, majd Veszprémbe költözve egy hetedik gyermeke is születik.
Istvánffynak Pannonhalmán többször volt nézeteltérése a rendtagokkal, ezért 1752. augusztus 28 – án elhagyja a monostort és Veszprémbe költözik. Veszprémben ez év november 29 – én Szent Mihály ünnepén kezdi meg működését. Tehetséges muzsikus volt. A káptalan elismerően nyilatkozott róla, szorgalmasan helytállt a kóruson, kötelességét pontosan végezte. Elődeihez híven szerepeltette a zenekart, amit a hangszerjavítási számlák is tanúsítanak.
Kemény természetű ember volt, hamar összetűzésbe is került Holczmann Károly iskolamesterrel, aki miatta Zircre költözött, majd néhány év alatt Padányi Bíró Márton püspök kegyeit is elveszíti, ezért a püspök 1756 tavaszán felmondott Istvánffy Józsefnek. A káptalan azonban pártfogolta őt, és áprilisban levélben folyamodott a Sümegen tartózkodó püspökhöz, hogy ha elbocsájtja Istvánffyt akkor húsvétkor nem lesz orgonálás a székesegyházban. Kérte a püspököt, hogy engedje meg, hogy az orgonista Szent Mihályig, azaz november 29 – ig maradhasson. Ez idő alatt pedig majd keresnek más orgonistát. Bíró Márton püspök beleegyezett, de kifejezetten kérte az új orgonista felkutatását. A káptalan nem igyekezett ezt teljesíteni, így Szent Mihály napjának elmúltával Istvánffyék még mindig Veszprémben voltak.
Ezt a kényes ügyet a korábbi nézeteltérések miatt a Zircre költözött Holczmann Károly mozdította ki a holtpontról. Egy hízelgő levelet írt a püspöknek amiben elpanaszolta konfliktusát Istvánffyval és beajánlotta önmagát orgonistának: „ kérem alázatosan Excellenciádat, ha Excellenciádnak kedves tetzésére lehetnék orgonista tudományommal, méltóztassék velem parancsolni, és számtalanoktul tapasztaltatott kegyességével megvigasztalni, én Excellenciádnak és Tekintetes N káptalannak szolgálatttyában életemet és utolsó lélegzetemet föláldozván, hűségemet mutatni el nem mulasztom, csak Excellenciádnak kegyes szárnyai árnyéka alatt megnyugodhassam, megnyugodván Excellenciádnak boldog életéért az Úr Istent imádhassam”
A püspök elfogadta Holczmann ajánlatát, és kinevezte őt Istvánffy utódának. A káptalan azonban késlekedett Zircre kocsit küldeni az új orgonista holmiját elhozni, ezalatt pedig megindult a közbenjárások sorozata Istvánffyért és családjáért. A püspököt azonban ez nagyon felbosszantotta, és levélben utasította a veszprémi fiskálist, hogyha nem akarnak Istvánffyék kiköltözni a lakásból hajdúkkal dobassa ki őket. A család így kénytelen volt elhagyni a szolgálati lakást.
Istvánffy József második gyermeke Istvánffy Benedek (1733-1778) ekkor már a Széchenyi – család orgonistája. Benedek kérte a grófot, hogy járjon közben édesapja ügyében. Széchenyi László gróf meg is írja a levelet, de a püspök csak az orgonista veszprémi tartózkodását engedi meg. 1757. májusában Kanisay Ferenc a „Fölséges Kamara expeditora” is próbál segíteni, de az ő kérése is eredménytelen marad.
Végül is Istváffy kénytelen máshol keresni állást. Bakonybélben ekkor épül meg a török időben elpusztult apátság új temploma, aminek szentelési ünnepségén két muzsikus társával már ott szerepelt 1757 októberében. November 11 – én Szent Márton ünnepének vecsernyéjén pedig újra felcsendült a zsolozsma, és a másnapi ünnepi misén Istvánffy József átvette a bakonybéli apátság orgonista munkakörét. Hányatott élete így nyugvópontra jutott, és visszanyerte békességét.
Istvánffy József idős napjait Győrben töltötte, ott is halt meg 1771 április 18 –án. Fia Elek a győri szent Miklós templom káplánja temette a székesegyházi temetőbe.
Forrás: Pfeiffer János – Szigeti Kilián. A veszprémi székesegyház zenéjének története
Zsilinszky Cecília
