„Mindent vagy semmit”: ezt a nevet viselte a 90-es évek magyar televíziózásának legkedveltebb kvízműsora, melyre talán még ma is sokan emlékeznek. Hasonló játékok során sokszor adódik olyan helyzet, hogy hatalmasat kell kockáztatni egy nagyobb nyeremény érdekében, ám a rizikó kimenetele bizonytalan. Két lehetőség van: akár dupla nyeremény vagy óriási bukás.
A careftai özvegynek és az evangéliumi szegény özvegyasszonynak agyagi szempontból nem sok veszíteni valójuk volt: alig maradt néhány földi javuk. Ezek elvesztése mégis az éhenhalás kockázatát is előrevetítette. Noha emberi logika alapján a kockázat túl nagy, mégis mindenüket az Úr kezébe merték helyezni. Mindezt pedig nem a sokszor napjainkban is szokásos módon, a környezetük elismerését keresve tették. Az evangéliumi szegény özvegy nem várta el, hogy csekély, ám számára a teljes megélhetést jelentő garasainak értékét felvéssék egy márványtáblára a templom hátuljában. Nem volt szüksége arra, hogy híressé váljon jótékonykodása, mert tudta, hogy az igazi jutalmat nem díjakban, kitüntetésekben fogja elnyerni, ha mer kockáztatni.
Mindent oda mert adni, mert tudta, hogy Isten számára nem az összeg nagysága, hanem a szív nyitottsága és a szándék őszintesége a lényeges. „Mindent vagy semmit.” Ha meg merem nyitni az Isten előtt a lelkem ajtaját, még ha mindent kockára is teszek, a jutalom nem marad el.
