Márfi Gyula érsek áldotta meg augusztus 25-én szombaton délután a felújított barnagi kálváriát, melynek különlegessége abban rejlik, hogy az egyház által kanonizált 14 helyett, csak hét stációból áll. Ennek jelenetei a Fájdalmas Anya hét fájdalmát ábrázolják, vagyis a keresztútig tartó történetet Mária szemszögéből mutatják be. Mária hét fájdalmát az evangéliumi történetekből és a katolikus hagyományokból merítették, ezt felidéző kálváriákat, pedig nemcsak német nyelvterületen, hanem magyarországi német falvakban is állítottak, vagyis a mintát a német telepesek az óhazából hozhatták magukkal.
Kevesen tudják az idelátogatók közül, hogy Barnagon található Veszprém megye egyik legkorábban épült kálváriája, amelynek formája számos archaikus vonást őriz. Az 1750-es években készülhetett el a ma is látható keresztút elődje a Krisztust és a két latort ábrázoló háromkeresztes kápolna. A keresztút bővítésére a XVIII. század végén került sor. 1795-ben a barnagi hívek az egyházmegyétől kértek engedélyt, hogy hét stációt és egy kápolnát építhessenek a falu határában. Az 1798-ra elkészült kápolnasor összeköttetést teremtett a falu temploma és a kálváriadomb, valamint a kálváriahegy lábánál kialakított új temető között. A kálvária korabeli állapotát az 1824. évi egyházlátogatásból ismerjük. A keresztút állomási kőből épült kápolnák voltak, amelyekbe közel életnagyságú szobrokat helyeztek, ezek jelenítették meg a szenvedéstörténet egyes állomásait. A keresztút indítókápolnájában a Fájdalmas Anya szobra állt, az ezt követő hét stációban a Szűzanya hét fájdalmának stációját jelenítették meg. A kálváriadomb tetejére egyhajós, klasszicizáló kápolnát építettek, amely befogadta az ekkor már korhadó kereszteket és s szentsírt. A XIX. század közepén a hívek a tönkrement szobrokat eltávolították, a stációk falára a szoborjelenetek megfelelőit festették. Súlyosan megrongálódtak a keresztút állomásai az 1839. évi nagy tűzvész alkalmával, amikor teljesen leégett a falu temploma és több lakóháza is. A tűz martalékává lett házakat és az új, megnagyobbított templomot 1844-re újjáépítették, de a kálvária stációi hosszú időre elhanyagolt állapotba kerültek. A stációk állapotának romlását ezután már csak lassítani tudták. A tönkrement falfestmények helyére festett bádogképeket erősítettek, 1941-ben a kálváriát záró kápolnát újították fel. Az értékes műemlékegyüttes teljes felújítására a 2002-ben alakult Német Kisebbségi Önkormányzat vállalkozott. 2003 és 2008 között Kovács János építészmester vezetésével elkészült a hét romos stáció és az indítókápolna felújítása. A kálvária régi szépségét 2009-ben Somogyi Győző festőművész képeinek elhelyezésével nyerte el.
[simpleviewer gallery_id=”64″]
