A veszprémi Szent Mihály Bazilika Főszékesegyház az ország legrégebbi és legelső székesegyháza. Jelenleg belső megújulása zajlik, így sajnos sem liturgikus, sem turisztikai céllal nem látogatható. Az elkövetkező hetekben érdekes történeteken keresztül ismerkedhetünk az ezeréves múlttal.
A székesegyház eredetileg román stílusban épült. Az Árpád-kori templom bazilikális elrendezésű volt, a főapszis alatt altemplommal. A székesegyház e korai időszakára már csak néhány „tanúfal” emlékeztet. Az eltelt közel ezer esztendőben a székesegyház számos viharos időszakon ment keresztül. Az 1200-as évek egyik legnagyobb katasztrófája, ami Veszprémet és a Szent Mihály-székesegyházat érte: Csák Péter orvtámadása. Okot adott rá III. Péter, Héder nemzettségéből származó veszprémi kanonok püspökké való megválasztása. A németújvári grófok és a Csákok között versengés folyt. Az egyik Németújvár központjából a nyugati vidékek fölé emelkedett, a Csákok pedig Vitány és Csókakő váraikból a Vértest és egész szomszédságát uralták. Érdekkörükbe esett Veszprém is. Innen a harag, hogy a káptalan az ellenség táborából választott püspököt. Csák Péter nádor csapataival 1276 tavaszán seregével Veszprém előtt termett. Vandál módon mindent elpusztítottak, amit el nem vihettek. Békefi Remig ekképp nyilatkozik az eseményről: „Borzasztó a pusztítás, melyet akkor véghezvittek. A kincseket és drágaságokat, melyeket a nemesek és főurak az ország szokása szerint megőrzésre idehoztak, továbbá magának az egyháznak ékszereit, aranyát, ezüstjét, edényeit, ruhaneműit, kárpitjait és az összes tudományok körébe vágó könyveit, amelyekkel a sekrestyének egy egész szobája megtelt, elrabolják, a püspökségnek és magánembereknek itt őrzött okiratait megsemmisítik, az oltárokat, mint akár nagypénteken, minden ékességüktől megfosztják, a prépostokat, főespereseket, kanonokokat, a praebendásokat és miséspapokat meztelenre vetkőztetik, lóhoz kötve körbehurcolják, s közülük hatvannyolcat (szolgáikat is beleszámítva) az oltár mögött meggyilkolnak. És mindennek tetőzetéül a Szent Mihály-székesegyházat és iskoláját felperzselik, és a káptalanházakra is üszköt vetnek.” Az 1276-os pusztítását követő újjáépítés részletei egyelőre biztosan nem azonosíthatók, a nyugati toronypár északi tagjához csatlakozó (Szent-lélek-) kápolna felépítését Tóth Sándor a pusztulást követő évtizedekre, közelebbről nem megnevezett időszakra helyezte.
(Források: Karlinszky Balázs, Gutheil Jenő, Hungler József, Ádám Iván, Jámbor Tamás, Bél Mátyás)
