Urunk születése hírüladásának főünnepe, fehér.
E napon ünnepli az Egyház a megváltás hajnalát, Krisztus megtestesülését. Amit a Szeplőtelen Fogantatás előkészített, az ma valóra válik: a Szentlélek mindenható teremtő erejéből alászáll az örök Ige, mint a természetfölötti élet csírája. A Szűzből anya lesz, anélkül, hogy megszűnnék szűz maradni. Ezt az ünnepet oly mély titok hatja át, mely előtt hódolattal és imádattal hajtunk térdet. Amikor a liturgia erről megemlékezik (az Úranygyalában, a Hiszekegyben) mélyen meghajlunk. A mai ünnep időpontját a karácsony napja határozza meg. A legrégibb ünnepek egyike.
Nagy Szent Leó pápa beszéde alapján: „Mivel a Sátán cselével az embert becsapva őt megfosztotta isteni ajándékaitól és a halhatatlanság adományától, Isten titokzatos elhatározásának elrendelésével – mert ő változhatatlan, és szent akaratát nem lehet jóságától megfosztani –, eredeti szándékát mélyebb értelmű misztériummal valósította meg. Eljövén tehát az idő, mely az ember megváltására előre elrendeltetett, leszáll a földre Jézus Krisztus; mennyei trónjáról alászállva, de az Atya dicsőségét ott nem hagyva; aki láthatatlan saját valóságában, most láthatóvá lett a miénkben; a megfoghatatlan megfoghatóvá akart lenni; aki minden idők előtt volt, időbeli létet kezdett; a mindenség Ura szolgai alakot öltött; a szenvedni nem tudó Isten nem tartotta magához méltatlannak, hogy szenvedni tudó emberré legyen; hogy ő, a halhatatlan magát a halál törvénye alá vesse.”
A görög liturgia így dicsőíti az ünnepet: „Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása. Az Isten Fia a Szűz fiává lőn, és Gábor arkangyal isteni kegyelmet hirdet. Azért mi is vele együtt az Istenszülőnek kiáltsuk: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!”
(Forrás: Éneklő Egyház)
A mai napon Udvardy György érsek atya vár mindenkit szeretettel a veszprémi Feltámadt Üdvözítő (Károly) templomba közös imádsága 17 órától.
