A Veszprém-Várpalota főesperesi kerület hitoktatóinak tavaszi rekollekcióját március 8-án a balatonfüredi Krisztus Király plébánián tartottuk.
A továbbképzésünk elején a vendéglátó Dasek Viktor plébános atya köszöntötte a hitoktatókat és lelki megerősödést, tartalmas együttlétet kívánt a jelenlévőknek.
Ezek után, mint a veszprémi kerület koordinátora a jelenlévő hitoktatók nevében köszönetet mondtam a vendéglátó plébános atyának és hitoktatóinak, hogy biztosították a helyet, lelkesen készültek és szeretettel fogadtak minket. Nemcsak testi, hanem lelki táplálékról is gondoskodtak. Először Aradiné Steiner Erika egy népdal-zsoltár (42. Zsoltár) közös eléneklésével tette emlékezetessé számunkra ezt a napot. Meglepetésünkre egyik tanítványa citerával kísérte énekünket.
Ezután Csizmazia Szilveszterné Kati egy elmélkedést olvasott fel önmagunk elviseléséért címmel, melyben Istent kérte, hogy támogasson bennünket, hogy abból, amik most vagyunk, komoly igyekezettel és elszánt lendülettel kihozhassuk azt, ami adottságaink és körülményeink által lehetünk!
A lelki ráhangolódások után rátértünk a továbbképzésünk konkrét témájára: az elmúlt időszak tapasztalataiból merítve, hogy tudunk felkészülni a tájékoztató szülői értekezletre és a beíratásra.
A vezérfonal a katolikus hittant népszerűsítő szórólap volt, amelyet Antal Ilona, a konzultációs iroda vezetője ismertetett. Közösen gondolkodva átbeszéltük, hogy mire hívjuk a gyerekeket, mit kínálunk. Jó volt kimondani, ami számunkra ugyan nyilvánvaló, most a meghívás miatt mégis meg kellett fogalmazni: a hittan ismereteket ad önmagunkról, társainkról, az emberről, embertársi kapcsolatainkról, szűkebb-tágabb közösségeinkről, azok szabályairól. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy a hittan nem pusztán a tényt tárja fel, hanem egy Isten-megálmodta képet rajzol elénk, amelyre vágyakozunk, amelyet segít elérnünk. Ez azért nagyon fontos, mert a mai megsebzett világban reményt, kiutat mutat. Hangsúlyos elem hitoktatásunkban, hogy figyelünk a személyre, és a „fontos vagy” élmény egészséges megtapasztalását segítjük elő. A közösség, mint segítő erő, és mint kialakítandó cél is szerepel terveinkben, életünkben. Szó volt az évfolyamonként tanítandó témákról, hittankönyvekről és az értékelés rendszeréről. Öröm volt hallani, hogy van jövőképünk és ezt a reményt tudjuk a szülők számára is továbbítani. Összegeztük a félév során szerzett tapasztalatainkat arról, hogy miért is jó a kötelező katolikus hittan: mert órarendbe iktatott óra, mert a tapasztalatok szerint, akik ide jelentkeznek, szívesen járnak, érdekli őket és jó jegyeket kapnak, mert bár a kötelező óra nem ad hitet, de sok mindent megmutat a hívő életből és vágyat ébreszt a keresztény élet iránt.
Vita bontakozott ki arról, hogy kaphat-e ötöst az is, aki nem jár szentmisére. Megfogalmaztuk, hogy a templomba járás nem számít bele az iskolai osztályzatba. A szentmise, a szentségek (Elsőáldozás, bérmálás) vétele a család igényétől függ.
A hozzászólásokból úgy tűnt, hogy könnyebb lenne a helyzet sokszor, ha a rendeletek konkrétabbak lennének. Ugyanakkor az is látszódik, hogy nekünk is kedvez, ha a rendeleteket szabadabban értelmezhetjük, és a körülményeinkhez rugalmasan alakíthatjuk. Így írjuk a történelmet, alakítjuk a jövőt!
A szünetben kávéval, teával, szendviccsel és pogácsával vendégeltek meg bennünket a fürediek, ahol kötetlenebbül folytathatta ki-ki a beszélgetést.
A szünet után elhangzottak a legfontosabb tennivalók:
– Legyünk felkészültek, legyenek terveink!
– Keressük a bemutatkozás, a tájékoztatás lehetőségét!
– Használjuk ki a nyílt napokat!
– Adjunk szórólapot az érintett szülők kezébe!
Eszes Zoltántól, a várpalotai kerület koordinátorától, meghívást kaptunk a Hittanos Találkozóra, ami az idei évben május 31-én, Várpalotán lesz.
A rekollekció lezárásaként – nagyböjti útravalóul – közösen elénekeltük a Jézus, te közénk eljöttél éneket és mindenki a „Jézus győztes csapatához tartozunk” érzéssel tért haza.
Horváth Edina, veszprémi kerületi koordinátor
[simpleviewer gallery_id=”488″]
