Sok-sok éve már, hogy augusztus 20-án 11 órakor megszólal a harang a Pethőhenye hegyi Szent István kápolnában a szentmise kezdetén. A szertartáson való részvétel minden évben sokakat vonz, szinte az időjárásra való tekintet nélkül. Ma gyönyörű napsütésben gyülekezhettünk, mely végigkísérte az egész szertartást.
Szeghy Csaba atya a homíliában arról beszélt, hogy mit üzen a ma emberének Szent István, ki is volt ő. „Királynak lenni felelősség, jó királynak lenni dicsőség, szent királynak lenni az Isten ajándéka.”
Szent István fentről az égből is vezeti a magyar népet, mely ugyan sok kudarcot szenvedést megélt, de életéből nem lehetett a hitet kitörölni. Az Isten és Mária iránti tisztelet és bizalom mindig megmaradt az emberek lelkében. Fordulhatunk nyugodtan kéréseinkkel hozzájuk ma is. Szent István király felajánlotta a koronáját a Boldogságos Szűz Máriának, az egész országát Máriának adta. Ő pedig nem utasított el minket, hanem a kegyelmi ajándékával mindig segíti és segíteni fogja hazánkat, s vezet bennünket a keresztény úton az Isten országa felé. „E napon tudjunk hálát adni Szent Istvánnak és a Boldogságos Szűz Máriának, hogy óvja és védelmezi a mi életünket és gondunkat viseli.”- biztatta az egybegyűlteket Csaba atya. A jövőt építeni a mi felelősségünk, hogy száz év múltán is hallgathassanak dédunokáink, leszármazottaink e helyen Szent Istvánról szóló prédikációt. A hitünk erejét adjuk hát tovább, mely elvezet az Isten országába.
„Az evangéliumban hallottuk, hogy sziklára kell építeni a házat” –magyarázta az atya a korábban hallottakat. „Ha az Isten ott lakik a lelkünkben, akkor mindenféle kudarcon és nehézségen a Boldogságos Szűzanya közbenjárásával át tudunk jutni, és nekünk túl is kell élnünk ezeket.” Építsük hát Isten sziklájára lelkünk házát, templomát!
A szentmisén a július 2-án szentelt diakónus, Mózsa Csaba is áldoztatta a híveket. A könyörgés után következett a hagyományoknak megfelelően az új kenyér áldása és szentelése, melyet a Komáromy Kft. biztosított erre az alkalomra. Megkóstolhattuk az új búzából készült kenyeret, hogy aztán tekintetünket az égre emelve hálát adjunk Istennek, amiért meghallgatta kérésünket: „… mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”
P.S.R.
