A keszthelyi Szent Család Templomban újraindult a családos szentmise szeptember utolsó szombatján, a nyári szünetelés után. Minden hónap utolsó szombat délutánján jönnek a kisgyermekes családok együtt hallgatni a szentmisét, ahol a prédikáció, a türelem és a gitáros énekek az izgő-mozgó apró népnek szólnak.
De ez a szeptember 27-i alkalom különleges ünnep volt. Negyed százada tették le a Szent Család Templom alapját, idén nyáron pedig fajátszóteret állítottak a templom kertjében, amit a családos mise után áldott meg Tál Zoltán atya, Keszthely plébánosa. A mise hallgatósága között tisztelhettük a város polgármesterét, Ruzsics Ferencet, az Otthon Centrum képviselőjét, Pálfi Lászlót, és az Ekmann családot, akik nagylelkű adománnyal támogatták a játszótér megépítését. A látszólag átlagos játszótér azonban különleges célokat is szolgál. Legelső küldetése, hogy – a hamarosan elkészülő hangosítás segítségével – a templomkerti játszótéren a vasárnapi szentmiséket is együtt hallgathatja a család apraja-nagyja, ezzel erősítve a családok egységét.
No, de miért is olyan fontos, hogy a pár éves, sajtkukac gyerekek részt vegyenek a szentmisén? Bizonyára nem sokat értenek az elhangzó szövegekből, de annál többet látnak és érzékelnek. Látják a szüleiket együtt imádkozni, egymással kezet fogva kiengesztelődni. A türelmet próbáló kisgyermekes, fiatalházas időszakban az evangélium szavaiból lelki táplálékot vihetnek haza a szülők, s így talán a vasárnapokon többet éreznek a családi békéből a gyerekek is. Ez a széteső családok korában lényeges kapocs lehet, ami talán jobban összetartja a társadalom alapegységét. Fontos az is, hogy a gyerkőcök mindezt ne korlátozva, csitítgatva tapasztalják meg, hanem – tiszteletben tartva a többiek elcsendesülését – jó hangulatban, örömmel legyenek részesei a szülők feltöltődésének. Isten házának közelében jó lenni, csakúgy a gyerekeknek, mint a felnőtteknek, vagy ahogy Péter mondja, mikor egy magas hegyen megtapasztalja Isten közelségét: „Uram, jó itt nekünk! …” (Mt 17,4). Minden templomi esküvőn elhangzik az ifjú pár ígérete: „Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint nevelem a gyermekeimet”. Az egyház részéről ezért különösen lényeges a nyitottság, a befogadás, hogy minden életkorban és élethelyzetben elősegítse, hogy hallgatható legyen a tanítása. Gyermekeinkbe az együtt megszentelt vasárnapok által beleivódik, hogy életük nehézségeiben, kérdéseiben a Jóistentől kérjenek tanácsot. Ezért hívjuk és várjuk a gyerekeket is Isten közelébe, a templomkertbe, „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,14).
Másik rendeltetése a játszótérnek, hogy a szépen rendben tartott, körbekerített templomkertben a környékbeli gyerekek, oviból hazatartó szülők, gyerekek megpihenhetnek, élvezhetik a játékokat. Nem utolsó sorban a játszótéri beszélgetések –keresztény- közösségre, barátokra találás lehetőségét is megadják.
Szebényiné dr. Vrancsik Eszter
[simpleviewer gallery_id=”658″]
