Reziben, a Szent Lukács-templomban mutatott be szentmisét Dr. Udvardy György veszprémi érsek évközi 33. vasárnapon. A szentmisén koncelebrált Kiss László esperes, plébános atya, diakonizált Solymos András. A szentmise zenei szolgálatában közreműködött a Laky Demeter Premontrei Általános Iskola Gyermekkórusa Varga Nóra tanárnő vezetésével, Kovács János kántor-karnagy orgonakíséretével.
A szentmise elején főtisztelendő Kiss László hévízi esperes-plébános úr köszöntötte a főpásztort: „Nagyon vártuk már Rezibe, sajnos a koronavírus-járvány miatt ezt nem tudtuk megvalósítani húsvétkor. Örülünk, hogy most meglátogat bennünket és közénk jött!”
A főpásztor a hívekhez fordulva köszöntőjében elmondta, hogy fontos feladatának tartja a plébániák látogatását, és azt, hogy legyen mód találkozásra, Krisztusban való egymás megismerésére.
A szentbeszéd elején Udvardy György veszprémi érsek így fogalmazott: „Mindannyiunknak napi tapasztalata az, hogy valami befejeződik, valami véget ér, elmúlik, és úgy, ahogy volt, nem tér vissza sohasem.” Napról-napra tapasztaljuk, hogy milyen hamar elmúlik az idő, sok minden elmaradt, és mennyi mindent kellett volna tennünk. Felmerül a kérdés bennünk, hogy mindez hol van, hol van az, ami elmúlik, ami befejeződik, amit nem tudtuk megtenni. „Ahogyan haladunk az életben előre, felfedezzük magunkon az öregedésnek a jeleit, és pontosan tudjuk, hogy megérint bennünket az elmúlás. Földi életünk befejeződik. Ez a tapasztalat, azt is erősíti bennünk, hogy mindaz az idő, amit élünk, az a cselekedet, amit cselekszünk, azt nagyon komolyan kell venni, jól kell felhasználni, nem érünk rá csak akárhogyan élni!” A főpásztor kihangsúlyozta: „Aki akárhogyan él, akárhogyan fejezheti be!”
Jézus Krisztus, amikor tanított, hozzáfordultak kérdésekkel, például mi lesz a világ sorsa, mi lesz azzal, ami elmúlik, hogyan kell jól élnünk, hogyan éljünk úgy, ahogyan Jézus tanított bennünket? Jézus tanítást ad az időről, földi létünk elmúlásáról. Sosem ijeszteget bennünket, nem kelt félelmet, de figyelmeztet bennünket. Figyelmeztet bennünket az Atya szeretetére, az irgalmára, és beszél arról is, hogy ezt az ítéletet a Fiú, ő maga fogja tartani. Az a Fiú, aki emberré lesz értünk, aki tanít, szeret és táplál bennünket és gondoskodik rólunk.
Elhangzott: „Isten újjáteremt mindent! Az a megszokás, amit az életünkben tapasztalunk, az-az idő, azok a cselekedetek, más értelmet fognak kapni.”
Hogyan kell élni, hogyan éljünk, hogyan neveljük a gyerekeket, hogyan teremtsünk kapcsolatokat, hogyan dolgozzunk, hogyan tegyük a jót? Úgy, ahogyan Jézustól tanultuk! Az időt, az életet jól kell felhasználnunk. Rengeteg dologra időt, energiát pocsékolunk. Drámai sokszor szembesülnünk azzal, hogy mennyi időt töltünk például a számítógép előtt – ott a kérdés: vajon kellett-e ennyi időt tölteni ténylegesen, valójában a számítógép előtt? Jól kell felhasználnunk az időt! „Sokszor a szükséges, félresöpri az igazán fontosat. Megfeledkezünk róla.”
A veszprémi érsek homíliájában rámutatott arra: Akarjuk Jézust egyre jobban megismerni, az Ő személyét és tanítását! Tegyük azokat a cselekedeteket, amelyeket Jézus cselekedett: az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit! Látogassuk a betegeket, törődjünk a szegényekkel, adjunk időt azoknak, akiknek erre szüksége van, oktassuk az oktatásra szorulókat, figyelmeztessük egymást, bátorítsuk egymást a jóra! Kiemelte: Az Egyház tanításában nagyon világosan áll mindez előttünk.
A főpásztor felhívta a figyelmet arra is, hogy oda kell figyelnünk a jelekre is. Azokra a jelekre, amelyek társadalmunkban, környezetünkben jelen vannak. „Gondolhatunk itt Európai kultúránkban erre az ideológiai válságra, küzdelemre, harcra, aminek részesei vagyunk…Fel kell készülni arra, hogy az idők jeleit értsük jól és jól használjuk fel az időt arra, hogy mind saját magunk számára erősek tudjunk lenni, mint a ránk bízott növendékeket fel tudjuk készíteni arra, ami őket várja.” Gondolni kell arra is, hogy a teremtett világunkért felelősek vagyunk, a jelekből olvassunk és tanuljunk!
A szentbeszéd végén érsek atya kiemelte: „A mindennapi beszélgetésekben, a társadalmi kommunikációban szinte egy szinten van jelen a hazugság és az igazság. Nem mindig könnyű azonban megkülönböztetni. De nekünk, Krisztust követőknek, Krisztust ismerőknek, kötelességünk törekedni arra, hogy felfedezzük, megkülönböztessük, és cselekedeteinket az igazsághoz szabjuk!”
A szentmise végén esperes úr megköszönte érsek úrnak a látogatását és a tanítását, majd ezt követően elimádkozták a szinódus imáját.
A teljes szentmise visszanézhető:
