Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a szmirnaiakhoz írt leveléből
(Nn. 1 – 4, 1: Funk 1, 235-237)
Krisztus meghívott bennünket országába és dicsőségébe
Ignác, más néven Teoforosz, az Atyaisten és az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus Ázsiában levő szmirnai egyházának – amely irgalomból megnyert minden égi ajándékot, telve van hittel és szeretettel, semmi kegyelemben hiányt nem szenved, Isten előtt kedves, és üdvösen munkálkodik – üdvözletét küldi a Szentlélekben és Isten Igéjében.
Áldom Jézus Krisztust, az Istent, aki titeket oly bölcsekké tett. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy ti tökéletesek vagytok az állhatatos hitben; mintegy rá vagytok szegezve test és lélek szerint az Úr Jézus Krisztus keresztjére, és a szeretet megszilárdított benneteket Krisztus vére által. Teljes és erős hittel hisztek a mi Urunkban, aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből született (Róm 1, 3). Isten akarata és hatalma szerint, az Isten Fiát, aki valóban Szűztől született, János megkeresztelte, hogy megvalósuljon általa mindaz, ami elő van írva (Mt 3, 15). Poncius Pilátus és Heródes negyedesfejedelem alatt valóban felfeszítették értünk test szerint a keresztre (s mi már ennek a gyümölcse vagyunk az ő isteni szent kínszenvedése által), hogy feltámadva mindörökre magasra tartsa zászlaját Egyházában, az ő egységes testében a szentek és hívők előtt, legyenek akár a zsidók, akár a pogányok közül valók.
Mindezt pedig értünk szenvedte, hogy üdvösségre jussunk, és valóban szenvedett, mint ahogy valóban fel is támadt.
Én tudom, hogy feltámadása után is testben volt, és hiszem, hogy most is testben van. Amikor Péternek és társainak megjelent, azt mondta: Fogjatok meg, és tapintsatok meg, és lássátok, hogy nem vagyok test nélküli kísértet (Lk 24, 39). Azok mindjárt megérintették, és hittek Krisztus testének és lelkének valóságában. Ezért vetették meg a halált, és lettek győztesek a halál felett. Feltámadása után pedig velük evett és ivott, mint akinek teste van, bár lélek szerint már egyesült az Atyával.
Ezekre hívom fel figyelmeteket, testvéreim, bár tudom, hogy ez a ti hitetek is.
(Forrás: Imaórák Liturgiája)
