Megindító Mel Gibson Passió című filmének azon jelenete, mikor Jézus kínzása közben visszagondol a földi életében megtörtént egy-egy korábbi jelentős eseményre.
Az egyik ilyen a házasságtörő asszony története. A megrémült fiatal nőt életerős férfiak nagy csoportja veszi körbe kezükben hatalmas köveket szorongatva, melyeket alig várnak, hogy a vádlottra hajíthassanak. Hányszor és hányszor kerülünk áttételesen ugyan, de hasonló szituációba. Számtalanszor köveket ragadunk azok ellen, akiket legszívesebben eltüntetnénk a föld színéről… Mik lehetnek ezek a kövek? A harag, a sértés, a kibeszélés, a kirekesztés, a becsmérlés, a lenézés súlyos sziklái. Sokszor úgy dobáljuk őket, hogy szinte észre sem vesszük. A jelenet végén azonban, mielőtt a vádlók elhajítanák a köveket a nő felé feltűnik egy fiatal, szelíd arcú férfi. Tágul a kör, a férfi a nő mellé érvén lehajol, írni kezd a földön, majd felnéz és láthatóan mozog a szája (szavai a vásznon nem hallatszanak). Majd az őket körülvevő vérszomjas sokaság tagjai egyenként ejtik el a hatalmas köveket, melyek esése jelentős lassítással történik és végül hatalmas port felverve lezuhannak a földre. Nagyon beszédes ez a rendezői technika. Nehezen ejtjük el ezeket a köveket, de van Valaki, aki újra és újra rádöbbent: ne másra akard dobni őket! Hisz ha a kezedben köveket szorongatsz, akkor valószínűleg a szíved is megkövesedett.
Először próbáld elérni az őszinte bűnbánat, a nagyböjti gyakorlatok és a szentgyónás segítségével, hogy szívedről is „nagy kő essen le”, hogy utána aztán azok kezeidből is lehulljanak.
