A keresztény közösségek imahetének második napján a veszprémi Szent László templomban Szabó János gazdasági helynök atya köszöntötte az egybegyűlteket, köszöntő gondolataiban megfogalmazta, hogy a keresztény közösségeinknek vannak kiemelten nagy pillanatai, de sajnos vannak fájdalmas, vérrel szennyezett napjai is, amikor hitüket bátran megvalló embertársainkat ölik meg szerte a világban. “Ezért a mai imaesten értük is imádkozunk hogy a Jó Isten a most még szenvedőknek adjon bátorságot, kitartást, hogy valóban hűek maradhassanak Krisztushoz. Akik már eltávoztak Krisztusért vérüket ontva e világból, azok nyugodjanak az Ő kebelén abban a világban, amelyhez mindannyian egyként zarándokolunk Isten országába” – mondta Szabó János atya.

Az imaest szónoka Niederhoffer Zoltán református lelkész volt, aki többek között arról beszélt, hogy a napkeleti bölcsek példát adnak az alázatra, amely mindannyiunk szívében ott kell, hogy legyen, ha közeledni akarunk az Istenhez. Közeledni akarunk Jézus Krisztushoz. A bölcsek úgy gondolták, hogy ajándékot visznek Jézusnak a királynak, aki most született. Az ajándékok nagy értéket képviseltek, ezzel hódoltak a királynak, közelítettek felé. Mi is vihetünk ajándékot az Úrnak, a mi szívünket, a mi lelkünket, a mi erőnket. Ahogy a nagy parancsolat mondja; szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből, és teljes erődből, így járuljunk az Úr elé. Vihetünk bizony az Úrnak értékes dolgokat, de nem azt, amit a napkeleti bölcsek vittek, hanem a leg értékesebbet, a mi szívünket, lelkünket, a mi elménket, a mi valónkat adhatjuk Istennek.

A beszéd elhangzása után Pitti Katalin Liszt díjas operaénekes énekével örvendeztette meg a közösséget, majd Szabó János atya felkérésére Kórodiné Demeter Orsolya református lelkész asszony  imádságban megfogalmazva összegezte az elhangzottakat. Az imahét a református új templomban folytatódik.

 

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »