Udvardy György érsek a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozik az Oltáriszentség előtt és szentmisét mutat be elsőcsütörtökönként.

Első alkalommal március 4-én, a sümegi Urunk mennybemenetele-templomban imádkozott: “Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába (Mt 9,35). Ezzel a bizalommal kérjük, hogy küldjön munkásokat, hogy legyenek, akiket küld a Maga nevében, hogy tanítsanak és táplálékul adják az Eucharisztiát. Önmaguk is áldozattá legyenek, Krisztus módjára. Krisztust jelenítsék meg közöttünk, példamutatóan.”

Az elsőcsütörtöki imádságok bevezetésével régi hagyományt folytat a főpásztor, egyben felhívja a figyelmet, hogy a hivatásokért nem elég hálát adni, hanem  imádkoznunk is kell értük.

A sümegi plébániatemplomban szentségimádással kezdődött az elsőcsütörtöki szertartás. Udvardy György érsek a szentírási szakaszok kapcsán három gondolatot, elmélkedést osztott meg a jelenlevőkkel és az imádságba az élő közvetítésnek köszönhetően bekapcsolódókkal:

  • Jézus kiválasztott tizenkét apostolt, létrehozta az Egyházat. Olyan embereket választott ki, akik nem voltak rendkívüli képességekkel áldottak, nem volt titkos tudásuk, nem volt rejtett  – Krisztus közelében kibomló – képességük, hanem egyszerűen a kiválasztó szó, a meghívó szó, teremtő szóvá formálódott, létrehozta bennünk, hogy képesek legyenek Krisztust megismerni, követni és szeretni. Krisztus módjára élni és megparancsolva, hogy hirdessék Isten országának a közeledtét, mutassák meg Isten hatalmát a gonosz lélek fölött. Keltsenek életre halottakat, gyógyítsanak és hirdessék: közel van Istennek az uralma, Istennek az irgalma. A küldés módja is kifejezi a jézusi lelkületet, amikor arra bátorít, hogy ne vigyenek se pénzt, se sarut. Egyedül kizárólagosan a küldő szó, a Teremtő erejére hagyatkozzanak és ez elég biztonságot ad. Imádkozzunk, kedves Testvéreim a kiválasztó szó és a teremtő szó erejéért! Imádkozzunk azért, hogy a kiválasztottak nagy bizalommal és Krisztus módjára jelenítsék meg közöttünk hívek között, azt a Krisztust, aki teljesen szegény, engedelmes és tiszta!
  • Isten gondoskodni akar népéről, rólunk. Táplál földi életünkben az örök élet Kenyerével, hogy örökké éljünk. Ezt a szolgálatot a kiválasztott papjaira bízza. Testvérek, milyen óriási ajándék az, hogy magunkhoz vehetjük az Eucharisztiát, az örök élet Kenyerét. Milyen óriási ajándék az, hogy Jézus megszenteli a pap, a küldött, a megszentelt szolga szavai által az élet Kenyerét, mely Krisztus áldozatának megjelenítője. Milyen szegények lennénk, ha nem kaphatnánk az Eucharisztia táplálékából és milyen szegénnyé tesszük magunkat, ha elzárjuk magunkat tőle.
  • Kedves Testvérek! Mi, akik megismertük Krisztust és a szentségekben eggyé váltunk vele, meghívást kaptunk arra, hogy úgy éljünk, mint Jézus Krisztus. Megkaptuk az Ő lelkét, így meghívást kaptunk arra, hogy ne csak olyan cselekedeteket tegyünk, amelyeket Jézusnál láttunk, hanem Ő cselekedjék bennünk. A pap különös módon is Krisztus embere. Tejesen lefoglalja őt, teljesen átalakítja. Lefoglalja személyét, értelmét, érzelmeit, akaratát és kapcsolatait, múltját, jövőjét és vágyait. Teljes egészében Krisztus akar működni, élni benne és általa. Jézus, amikor követésére hív, akkor e teljes életre hívja, amelyben benne van a szenvedés is. Benne van a kereszt is, sőt kiemelten lehet mondani: a papot Jézus Krisztus a maga áldozatára hívja. A teljes odaadásra, a teljes önátadásra, hogy teljesen Krisztus élete váljon nyilvánvalóvá benne.

A Szentségimádás után szentmisét mutatott be a főpásztor, melyet a főegyházmegye elhunyt és most szolgáló papjaiért, valamint leendő hivatásokért ajánlott fel. A szentmisén koncelebrált Nagy József kanonok, plébános és Reisz Péter  Pál ferences szerzetes.

Nagyböjti időt élük, megajándékoz bennünket az Egyház azzal, hogy jól tudjunk felkészülni húsvét ünnepére. Őszinte bűnbánatot tartsunk, imádkozzunk. Imádkozzunk megtérőkért, imádkozzunk azokért, akik ezen a húsvéton lesznek Krisztus ismerői és kötelezik el magukat a szentségekben és imádkozzunk saját magunkért, hogy fel tudjuk fedezni istengyermeki méltóságunkat – kezdte homíliáját a főpásztor.

– Jézus, a küldött, az Atya küldötte meghirdeti Isten országát, felszólít a bűnbánattartásra. Felszólította a választott népet a szövetségi hűség újraélesztésére és az isteni parancsok megtartására. Jézus mindezt úgy teszi, hogy közben az Atyáról beszél. Az Atyát mutatja be: ilyen az Isten. Hiszen nem egyszerűen azért jön, hogy parancsok tiszteletében erősítsen bennünket, nem egyszerűen azért jön, hogy valamiféle elődök által megkötött szövetséghez ragaszkodjunk, a hagyományokat vigyük tovább, mert ezek erőt adhatnak, ezek bátoríthatnak bennünket – mondta György érsek. Majd folytatta: hanem azért jött, hogy fölragyogtassa előttünk az Istent, akit Atyaként mutat be. Az atyaság, hogy Atyaként ismerhetjük az Istent, ezt Jézusnak köszönhetjük. Az Atyjával való kapcsolatát is feltárja előttünk, bemutatja nekünk. Pontosan az Atyához fűződő kapcsolata az, ami segít bennünket, hogy megváltoztassuk az életünket, hogy megtérjünk, hogy kapcsolatainkat, embertársi viszonyunkat is bátran megújítsuk. Kiemelte: ezért figyelmeztet bennünket a mai példabeszéd, ahol Jézus  egyáltalán nem fenyegetni akar, nem ijesztgetni akar, hanem feltárja előttünk az Atyának az arcát, az irgalmát. Föltárja előttünk, hogy mi mindannyian az Atya gyermekei vagyunk, egymásnak pedig testvérei. Ezért olyan fájdalmas, ha kegyetlen vagyok testvéremmel, ezért olyan fájdalmas, amikor igazságtalan vagyok, ezért olyan fájdalmas amikor nem vagyok figyelemmel testvéremre. Nagyböjtben Jézus abban akar erősíteni bennünket tanítása, parancsai, példabeszédei által, hogy mi az Atyához fűződő kapcsolatunkban erősödjünk meg és mert szeretjük az Atyát, ezért fogjuk a szeretet cselekedeteit gyakorolni, ezért fogjuk szeretni testvéreinket, ezért fogunk mindent megtenni azért, hogy békességben, egységben tudjunk élni. Ezért akarunk mindent megtenni azért, hogy környezetünkben, a társadalomban az igazságosság uralkodjék, a közjó valósuljon meg. Mindenkinek a testi, lelki, szellemi java valósuljon meg a közösségben- hangsúlyozta a főpásztor.

– Ebben az összefüggésben fájdalmas látni, a mai példabeszéd két szereplőjét: a szegényt és a gazdagot. Jézus a maga példabeszédében elénk tárja ennek az elfogadhatatlan helyzetnek a fájdalmát. Hány ilyen helyzetet élünk át hány és hány ilyen helyzetet teremtünk? – tette fel a kérdést az érsek. De éppen a nagyböjt az Atya szeretetében való elmélyülés ideje segíthet bennünket, hogy egymás felé, mint testvérek felé forduljunk. Fájdalmas és figyelmeztető Jézusnak az a befejező gondolata a példabeszédben, hogy ha a halottak közül is támadna fel valaki még annak sem hinnének. – Mert félelemből, mert pusztán parancsnak való megfelelésből nem lehet szeretni testvéremet, hanem ha az Atyát ismerem meg, ha az Atyát szeretem. Elfogadom a Fiát és parancsait, akkor fogom szeretni testvéremet. Nekünk nagy kincsünk, hogy ismerhetjük Jézus Krisztust, a feltámadottat. Visszatért a halálból, Ő hitelesíti azoknak a parancsoknak az értelmét és értékét, amelyekről beszélt. Nem teljesíthetetlenek, megoldhatatlanok, mert szeretjük az Atyát, szeretjük a Fiát és Lelke által akarjuk tenni az Ő szeretetcselekedeteit. Nagyböjti készületünkben számtalan olyan ajándékot kapunk, a Szentléleknek egy-egy sugallatát, meglátást, akár olyat is, ami fájdalmas és ezek a meglátások segítenek bennünket abban, hogy akarjunk változni – zárta gondolatait a főpásztor.

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »