Udvardy György veszprémi érsek zarándoklatra hívta a főegyházmegye papjait, hogy a két nap során egy más minőségben élhessék meg a papi közösséget, a szolgálatot, valamint, hogy a közös imádságaikkal a főegyházmegye lelki életét erősítsék, és kérjék a kegyelmet a hivatások megszületéséért, a főegyházmegyében élőkért, a családokért, a fiatalokért, a gyermekekért, az idősekért, az egyedülállókért, a magányosokért, a betegekért és nem utolsósorban saját szolgálatukért. A zarándokok október 27-28-án a Pécsi Egyházmegye különleges helyeivel ismerkedhettek meg.
Az első nap délelőttjén Bátára érkeztek, ahol Sümegi József állandó diakónus, a kegyhely őre harangszóval fogadta az imádsággal érkező atyákat és a főpásztort. A Szent Vér litánia imádságát követően bemutatott szentmise szónoka Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek volt. A megújult bátai Szent Vér bazilika és a kegyhely megtekintése után Pécsre indultak, a püspöki székhely korábban érsek atya által megújított helyszíneire, ahol Felföldi László pécsi püspök fogadta a zarándok atyákat. A második napon Pécsett, a Havas Boldogasszony kápolnában Máger Róbert püspöki irodaigazgató, majd a máriagyűdi kegyhelyen Keresztes Andor plébános várta a főegyházmegye papjait. A kápolna és a kegyhely történetét megismerve, a rózsafüzér utat végig imádkozva és járva vitték az atyák a szándékokat Urunk elé, majd Felföldi László pécsi püspök főcelebrálásával közösen mutatták be a zarándoklatot záró szentmiseáldozatot.
Hordozzuk mi is imádságban főegyházmegyénket, papjainkat!
Szeretettel közöljük Csonka Nándor tapolcai esperes, plébános gondolatait a zarándoklat után:
Előremutató visszatekintés – egy zarándoklat margójára
Az ember egyik legszebb képessége, hogy úton van. Ezen képességéhez kapcsolódik az az akarat, hogy célba is szeretne érni. Az ember végső célja, az Istenben elérendő boldogság, az újra közösségben lenni az Atyával, az elveszített Édenkert harmóniája.
A hívő ember ezt az úton való létet éli és zarándokként egyre közelebb akar jutni kitűzött célja felé.
Érsek atya meghívására és vezetésével közösen útra indultunk főegyházmegyénk paptestvéreivel együtt, amelynek elérendő első állomása Báta volt. Báta, Magyarország egyik legősibb kegyhelye, ahol a szemlélődő zarándok megrendülve borul le Krisztus misztériuma előtt.
Az Oltáriszentségben valóságosan jelenlevő Krisztus, ezen a helyen rendkívüli módon is engedte láttatni önmagát. Bárányként. Vérrel áztatottan, teljesen kiszolgáltatottan, ég és föld között megfeszítetten, hogy karjai átöleljék a megváltásra szoruló világot. Hogy szó nélkül is halljuk az Ő hívását: gyere a törékeny gyermek, add át terhedet és én felüdítelek, pihenj meg nálam, Bennem pihenj meg…!
Zarándokutunk második állomása: Máriagyűd. Jézus édesanyjához, Máriához érkeztünk meg. A találkozásból vezetés lett… Mária kézen fogott bennünket, hogy lépésről lépésre egyre közelebb kerüljünk Szent Fia misztériumához. Lépcsőkön haladtunk egyre feljebb a Piétához.
Mennyi tanítás, mennyi szimbólum. Lélegzetünk az imádság lett, az Angyali üdvözlet: Üdvözlégy Mária… áldott vagy te az asszonyok között… imádkozzál érettünk… és szívünket felemelte újra a
szemlélődésre. Kétnapos zarándoklatunk előremutató képei: kíváncsi várakozás, közösen eltöltött idő, jókedv és derű, összeszedettség és mély áhitat, figyelmes beszélgetések, asztalközösség, a kenyértörés egységében,
élményeken átívelő megvalósítandó tettek…
Köszönet Érsek atyának és mindazoknak, akik segítették zarándoklatunkat.
