Lesencetomajon, a templom sekrestyéjében, a villanyhálózat kapcsolószekrényének kialakításakor, a falból került elő ez a vállkő. A középkori templom szentélyében a gótikus
boltozat rendszerében fontos statikai szerepe volt. A bordaív innen indult, rá épült, és azt tartotta is. (A bemutató oszlopon, és így a fényképen is a szemléletesség kedvéért nem álló helyzetben, hanem jobbra döntve látjuk.)
A vállkő, vagy régi nevén gyámkő megmunkálása pontos, díszítése arányos, megjelenése harmonikus. A középkori templom szépségére és az építtető Tomaj nemzetség igényességére következtethetünk belőle. Egyben pedig tanúja
a magyar építőművészet akkor is magas színvonalának.
A keletelt középkori templom már 1333-ban szerepel a pápai tizedjegyzékben, és Szent Péter apostol tiszteletére állt. Ebben temették el a templomépítő Tomaj nembeli Jakab fia Pált, akinek gótikus sírkövére az 1400-as évszámot vésték. A török hódoltság idején ez a középkori templom romossá vált, és még 1746-ban is ilyennek írják le.
A mai templomot 1754-ben építették a középkori templom helyén, részben pedig mellette. Szent Anna, a családok védőszentjének tiszteletére szentelték. Az építéséhez felhasználták a középkori templom köveit, amint ezt a falból előkerült vállkő is bizonyítja.
Környékünkön épségben megmaradt, XIV. századi, gótikus, bordaíves mennyezetet láthatunk Tapolcán a Nagyboldogasszony plébániatemplom szentélyében, Várvölgyön a Szent Domonkos plébániatemplomban, Zalaszántón a Szent Kozma és Damján vértanúk templomában, Keszthelyen a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban. Nagyvázsonyban a veszprémi út menti Szent István templomban, Veszprémben a Szent Mihály székesegyház-bazilikának a szentélyében. De gótikus elemeket őriz Lesencefaluban a Szent Péter és Szent Pál apostolok temploma is.
A vállkő méltán nyert elhelyezést a lesencetomaji templomban Tomaj Pál sirkőlapja mellett, mert a templomépítő Tomaj nemzetség és az általuk épített templom összetartozik. Így templomunkban ez a kis történelmi sarok segít megismerni múltunkat, a jelenünket erősítő gyökereinket. Mintegy látható és tapintható módon állítja elénk a közmondás tömör, mindig időszerű bölcsességét: A történelem az élet tanítómestere.
De eszünkbe jutnak Jézusnak, a történelem Urának szavai is: ”19Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem. …21Ő saját teste templomáról beszélt.22Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.” (János evangéliuma 2,19-22)
Köszönöm mindazoknak a fáradságát, akik felkészültségükkel és hozzáértésükkel segítettek az emléksarok kialakításában. Kiemelten megköszönöm a Lesencetomaji Önkormányzat és Munkatársainak munkáját. Isten fizesse meg!
Lesencetomaj, 2012. január 28. Bécsi László plébános
