Áldott, Szent Karácsony ünnepén szeretettel köszöntöm a Főegyházmegye papjait, híveit, munkatársakat, minden kedves nézőt; Áldott Karácsonyt kívánok mindannyiunknak!
Azt ünnepeljük, hogy az Isten fia belépett az ember világába. Ajándékként, úgy lépett be, hogy mindent-mindent át akar formálni, át akar alakítani. Mert nekünk embereknek, erre szükségünk van.
Nem csak egyszerűen egy gyermek születését ünnepeljük. Nem csak azt ünnepeljük, hogy a szívünkben újjá éled a szeretet, -ezek mind fontosak-, hanem az Isten fia lett emberré, hogy mi emberek Isten gyermekeiként tudjunk élni. A karácsonyban ezt látom óriási lehetőségnek. Hányszor és hányszor megpróbáljuk, alakítunk életünkön, változtatunk szokásunkon, de nem tudunk; mert mit szólnak mások? Mit fognak mondani, hiszen korábban nem így viselkedtünk…Most, amikor összegyűlünk Karácsony éjszakáján, s a Karácsony napjaiban a született gyermek jászlánál, akkor lehet bátorságunk újrakezdeni a szeretetet. Újrakezdeni a megbocsájtást. Újrakezdeni szívünk jóságát. Mert erre vágyunk. Sokszor félünk a szeretettől. Pedig pontosan tudjuk; erre vágyunk, erre vágynak a körülöttünk lévők.
Jézus Krisztus születése, az, hogy Ő értünk emberré lett, az élet legnagyobb realitása. Realitás az, hogy újrakezdhetjük Isten szeretetét, újrakezdhetjük egymás szolgálatát. Realitás az, hogy mi mindannyian istengyermeki méltóságban tudunk élni. Ez pedig azt jelenti, hogy a mindennapi életnek a szokásai, a rendje, a vágyaink, a kapcsolataink megújulhatnak Jézus Krisztus jászlánál.
Áldott Karácsonyt kívánok minden kedves testvéremnek, s kívánom ennek az isteni megújulásnak a lehetőségét.
