Szenteste karácsonyi éjféli szentmisét mutatott be dr. Udvardy György érsek a veszprémi Árpád-házi Szent Margit templomban.

Megszületett Jézus Krisztus a messiás, a megváltó az örök élet ura, az atya fia, a mi megváltónk, az örök szeretet. Ezt vártuk, ezt kértük ebben szeretnénk teljessé válni és ezt a titkot szeretnénk most együtt ünnepelni-mondta köszöntőjében a főpásztor, aki a jelenlevők mellett a közvetítéseken keresztül bekapcsolódókat is külön köszöntötte.

A szentmisén koncelebrált Dr. Takáts István általános helynök, Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató, plébános valamint Tamás Zoltán káplán.

A következőkben érsek atya homíliáját  olvashatják:

Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embernek.

Hívott bennünket az angyalok éneke. Meghallottuk ezt az éneket a szívünkben, az adventi készületben, a családi ünneplésben, az adventi jó cselekedetekben, szívünk vágyának, reményünknek fölfedezésében, s abban a várakozásban-vágyakozásban, hogy csak az Isten töltheti be mindazt, amire vágyunk és ami hiányzik nekünk. Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embernek, akarjuk énekelni mi is. Akarjuk szívünkben hordozni, ezután vágyunk. Ebben teljesedik be mindannyiunk vágyakozása. Ez az ének örömet hirdet mindannyiunknak. Mert ma született a Megváltótok, az Úr Krisztus. Jelet is hirdet ez az ének; gyermeket találtok jászolban. Ünnepeljük testvérek, hogy az Isten betöltötte az Ő ígéretét. Isten szava, Isten ígérete bizonyosság mindannyiunk számára. Egyben biztonságot is jelent nekünk. „Meghallottam népem kiáltását. Fülembe veszem, s megszabadítom őt”. Halljuk a kivonulás könyvének szavait. Meglátogatta atyáink Istene az Ő népét. Megszületett az ígéret, megszületett a győző, megszületett vigasztaló, megszületett népének a pásztora. Megszületett népének prófétája és tanítója.

Megszületett népének áldozati papja, aki önmagát áldozza fel. Megszületett népének a hűsége, Isten nem hagyja magára az Ő népét. Megszületett Isten új országának ura és törvényhozója. Betöltötte az Ő ígéretét. Számunkra ez bizonyosság, valóság és az élet egyetlen és alapvető realitása. Isten az Ő fia által belép az ember életébe. Hogy megszabadítson, hogy bátorítson, hogy erőt adjon, hogy vigasztaljon. Az ősegyházi közösség azt a Krisztust ünnepli, akit megfeszítettek és aki föltámadott. Annak a Messiásnak a születését ünnepelték, aki betöltötte az Atya ígéretét. Mi magunk is így vagyunk itt. Ma élő Krisztushívő, Krisztuskövetők. A megfeszített Krisztusnak, a föltámadott Krisztusnak, a megígért és közénk eljött Messiásnak a születését ünnepeljük. Aki gyermekként született meg. Beléphetett volna másképp is az ember életébe. Jöhetett volna más módon is. Beléphetett volna oly módon is, ahogy talán könnyebben észrevehettük volna. Könnyebben érzékelhettük volna. De nem. Ő emberként, kisgyermekként akart belépni. Abba a világba, ahol mindent a hatalom, mindent az erő, mindent az érdek és másrészről a reménytelenség és az elesettség, s az ember szűkös gondolkodása irányított. Benne a megtévesztett ember, aki a gonosz lélek hatalmában már nem mer, már nem is tud reménykedni. Nem mer, nem is tud hűséges lenni. Nem mer, s nem is tud az igazságért küzdeni. Belép gyermekként, kiszolgáltatottként. Úgy születik, mint akinek nincs otthona. Úgy születik, mint aki úton van, úgy születik, mint akit senki sem vár. Belépett népe életébe. Gyermekként született, ez pedig föltárja számunkra azt, hogy a Messiás atyja, a Megváltó atyja, a Föltámadottnak az atyja, aki föltámasztja az Ő igazát; alázatos. Lehajol az emberért. Lehajol az emberhez, és alázattal akarja szolgálni magát az embert. A gyermek születéséből megismerjük megtudjuk, hogy Isten szegénységet vállal értünk, szegényekért.

Mindannyiunkért, és a szegénységnek mindenféle formáját magára ölti. A kitaszítottságot, a meg nem értettséget, a veszélyeztetettséget, az el nem fogadottságot, s mindazt, ami számunkra az életünkben teherként jelenik meg. Ami szegénnyé tesz bennünket. Isten alázatos, Isten szegénnyé lesz értem, emberért, s a szegénységében én az ember vagyok legnagyobb kincse. Hogyne lenne így akkor, amikor az Ő fiát feláldozza értem. Föláldozza az emberért, a teremtményért. Gyermekként születik, s ez a tény kiemeli a teremtett embernek a megteremtett, a bűnbe esett, de megváltásra szoruló és megváltásra kerülő embernek a méltóságát. Nem élhetünk akárhogyan. Nem gondolkozhatunk akárhogyan. Nem engedhetünk szívünkbe olyan vágyakat, olyan terveket, amelyek nem méltók a teremtett, ugyan bűnbe esett, de megváltott létünkhöz. Az ember méltóságát jelzi a gyermek megszületése. Milyen könnyű lemondani erről, milyen könnyű alkuba bocsájtani, milyen könnyű eladni semmi haszon fejébe; ahogyan a zsoltáros beszél erről. Az Isten gyermekként születik, jászolban. Ez a tény, hogy gyermekként születik, újra rendezi az emberi élet minden területét. Újra rendezi a viszonyainkat. Új realitást jelöl ki számunkra. Hiszen a gyermeki létben, az Istenfiúságot látjuk megtestesülni. A gyermeki létben az atyához ragaszkodó embert látjuk megtestesülni. A gyermeki létben, a feltétlenül atyjában bízó gyermeket látjuk megtestesülni. Aki örömmel teljesíti az atyja akaratát. Miért is ne tenné? Miért is ne lenne engedelmes? Hiszen az atya szereti őt. Ő pedig bízik az atyjában. Azáltal, hogy a Messiás, a Megváltó gyermekként születik meg, föltárul előttünk az Istennek a nagy titka; társul szegődik az Isten az emberhez. Járjuk az utunkat, végezzük mindennapi feladatainkat, sikereket érünk el, kudarcokat élünk át. Értékesnek tartjuk az életünket, vagy sokszor talán értelmetlennek, elveszítjük a reményünket, talán még csak azt sem értjük; mi történik bennem, mi történik körülöttünk, mi történik a világban? Mi jelent veszélyt az emberre, s miről gondoljuk, hogy teljesen elfogadható? Jézus társul szegődik mellénk. Értelmezi az írásokat, értelmezi az életünket, fogja a kezünket, senki sincs egyedül. A gyermek várja, hogy segítsék őt, hogy táplálják, hogy gondozzák őt, de valójában ezzel a gesztussal Istennek a segítségét, Istennek a gondoskodását, Istennek a társul szegődését fejezi ki. A gyermek kifejezi számunkra, megjeleníti, megtestesíti számunkra Istennek a hűségét. Aki nem vonja vissza, akinek nem lesz elege az emberből. Akinek nem lesz elege az értetlenségből, a kudarcokból. Ő mindig jelzi magát. Sziklahűséggel, mert erre van szükségünk, hogy biztonságban tudjunk élni. Biztonságban tudjuk életünket, biztonságban tudjuk szeretteinket, s jövőnket. A gyermek szeretni tanít bennünket. Hiszen ezt tapasztaljuk családjainkban, ezt tapasztaljuk minden egyes születő és felnövekvő gyermek esetében. Szeretni tanítja a szülőket, isteni tulajdonságokat hív elő, kíván a szülőktől. Mindez, az Atya szeretetét tanúsítja, teszi jelenvalóvá közöttünk. A gyermek, a Megváltó, a Messiás, az örök élet reményével ajándékoz meg bennünket. Már most is, amikor az Ő jászlához jövünk, s amikor halljuk az angyalok énekét. Amikor látjuk a pásztorok egyszerű hódolatát, amikor látni fogjuk az értelmet kereső, Istent kereső embernek az ajándékait. Az örök élet reménye, Isten biztonsága- bizonyossága, az ember biztonsága és bizonyossága. Az örök életben, a méltó életben, a szeretetben megélt életben.

Testvérek ez az éjszaka, ami a Húsvét éjszakájában értelmezhető, segít, hogy ismerjük fel életünk valóságát és életünknek a méltóságát. Hiszünk a szeretetnek és a szeretetnek a megtapasztalt, és a megtestesült szeretetnek megfelelően akarunk dönteni és cselekedni. Ez az éjszaka, ami a virrasztásunknak a gyümölcse, megajándékoz bennünket az örömmel. Megajándékoz bennünket Isten hűségébe vetett bizonyosságunkkal. Megajándékoz bennünket a jövőnk biztonságával. Mi magunk is énekkel a szívünkben lépünk majd ki a templom kapuján. Mi magunk is akarjuk énekelni, és cselekedeteinkkel megtenni; dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embernek.

Adja Isten, hogy ez az öröm kísérjen bennünket. Ez az isteni bizonyosság és isteni biztonság. Mert az életünk Istennél van, aki szeret bennünket annyira, hogy a legdrágábbat, Jézus Krisztust az Ő fiát odaadja értünk. Örüljünk a gyermeknek, örüljünk az angyalok énekének, s szítsuk fel magunkban az öröm által, Istentől kapott méltóságunknak az örömét. Ámen.

 

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »