A Szent Mihály Bazilikában csütörtökön tartott krizmaszentelő misével kezdte meg dr. Márfi Gyula érsek a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap szertartásait.
Délelőtt a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban gyűlt össze a papság és a hívek, hogy közösen ünnepeljenek. Ezen a szentmisén Márfi Gyula érsek megszentelte a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor használt krizmát. Krisztus az utolsó vacsorán alapította meg az Oltáriszentséget valamint az egyházi rendet, ezért az olajszentelési mise keretében a papok közösen újították meg a szentelésükkor tett ígéreteket.
A főpásztor szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a bánat könnyei csak akkor helyénvalók, ha szeretetből fakadnak, Isten- és emberszeretetből. Siratni bűneinket, amellyel megbántottuk Istent, siratni a világ nyomorúságát, felebarátainkkal való együttérzésből sírni az helyénvaló. Az ilyen könnyeket nyugodtan lehet karizmának is nevezni. A könnyek a bánat könnyei csak akkor igazolhatók, ha tiszta szeretetből fakadnak. Nem akkor, ha az ember megbukik a vizsgán vagy valami nem sikerül. Az önsajnálat az önsiratás az nem keresztény emberhez méltó.
A szentbeszéd végén felolvasott egy imát:
Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
mélyet, komolyat, égőt és szépet.
Tudok örülni minden jónak,
és gyermek szívvel imádlak téged.
Az élet verhet, ostorozhat,
de nem gyűr le a gyötrő bánat.
Vérző szívvel, de nem csüggedve
küldöm tehozzád hő imámat.
Nekem vesztett reményem nincsen,
és nincsen átkozódó hangom.
Kezem támasztom a keresztnek,
s az élet súlyát állom, tartom.
Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
mélyet, komolyat, élőt és szépet,
mert így az élet minden kínja
egy égbe húzó szent ígéret.
