„A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai” címmel írt könyvet Németh Zsolt, melyet november 28-án mutattak be a Veszprémi Érsekség turisztikai és kommunikációs központjában, a Szaléziánumban.
A kötet egy sorozatnak az első darabja, s mint az a könyvbemutató prológusából – Márfi Gyula érsek és Káldi Gyula Forster Gyula-díjas építészmérnök, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyugalmazott főosztályvezetője bevezető gondolataiból – kitűnt, szerzője nem a szokásos, hagyományos történészi, egyháztörténészi kitekintéssel mutat be Árpád-kori és Árpád-kor előtt épült templomokat. Nemcsak építészeti szempontból vizsgálja eredetüket, funkcióikat, hanem kitekint olyan régiókba is, amelyekkel sokáig a szakavatott hivatalos kutatói gárda nem foglalkozott, nem foglalkozik. Így például abban a megközelítésben is vizsgálja a kötetben kiemelt templomokat (ma már csak templomromokat), hogy miért és miként lehettek ezek egykor gyógyító helyei is az embereknek, s milyen szerepe volt ebben a tűz, a víz, a fény erejének, a liturgikus terek építészeti kialakításának. Káldi Gyula rámutatott értékelésében arra, hogy Németh Zsolt – aki magáról elmondta, hogy nem szakmabeli, fizikusként és elsősorban lelki emberként foglalkozik hosszú idő óta legrégebbi templomaink titkainak kutatásával – rendkívüli levéltári kutatómunkával, tudományos kutatók eredményeinek ismeretében számos olyan homályban maradt területet igyekszik fókuszba hozni és felmerülő emberi kérdéseinkre megvilágosító válaszokat találni, amely a hivatalos kutatásokat segítheti, kiegészítheti, új utakra lendítheti akár. A kötet egyben arra buzdít, hogy keressük fel ezeket a régi templomokat.
A templom akkor is szent hely, mondta Márfi érsek a könyv kapcsán, ha nem feltétlenül keresztény fogantatású. Hiszen a mindenütt jelenlévő és mindeneket teremtő Istennel a templomban találkozhat az ember elsősorban. A templomnak van meg az a miliője, atmoszférája, ahol az ember Istenhez közelebb érezheti magát.
A szerző vetített képes előadásában a Csallóköz és Dunántúl területén épült – főként a Veszprémi Főegyházmegye területén található – ősi templomokról, templomromokról beszélt. A hivatalos történelmi összegzések szerint Magyarország területére kezdetben megkereszteletlen pogány népek érkeztek, ilyen volt Árpád népe is, és Szent István volt, aki ezt a pogány népet kereszténnyé tette, vezette fel mondandóját Németh Zsolt. Ennek azonban sok minden ellene szól, például a kerektemplomok is, amelyek a római rítusú liturgiához nem alkalmasak, ugyanakkor már szent István előtt is épültek ilyenek, meg első királyunk idején is, s szinte mindegyiket használták keresztény templomokként is a történelem során, mutatott rá. Majd kiemelte: nyugati jól ismert történelmi dokumentumok is igazolják, hogy már a honfoglaló magyarok között is éltek keresztények. Például egy nyugati krónikában fenn maradt Liudprand, cremonai püspök feljegyzése, amely arról szól, hogy a főpásztor szemtanúja volt, amikor a pápa kinevezte Zakeust a magyarok püspökének 963-ban. Ő lehetett az első esztergomi püspökünk, fűzte hozzá az előadó. Majd Püspöki Nagy Péter pozsonyi történészt idézte, aki kutatásai nyomán állítja, hogy a római kereszténység felvételét már Taksonynak, azaz István nagyapjának meg kellett kezdenie.
A könyv szerzője a továbbiakban szemléltette azt az épített örökséget, amely arról tanúskodik, hogy a kereszténységnek különböző irányzatait hozhatta magával népünk, amikor Levédiából útra kelt a Kárpát-medencébe, s bizonyára a kerektemplomokat (a rotundát) is használhatták kezdetben keresztény szertartásokra. Majd kivetítőn példákkal illusztrálta mondandóját a centrális és a hosszúházas szerkezetű ősi templomok (a hajdani szentmártonföldei, a környei avar kori, a felsőörsi ikertemplom, a csallóközi gutori templom) elemző bemutatásával.
A kutatás a szakmabeliekre, tudós-kutatókra várna. Keresztény és nemzeti örökségünket meg kell ismernünk és meg kell becsülnünk, zárta gondolatait Németh Zsolt.
Toldi Éva
