Istenünk, aki Jézus Krisztussal való közösségbe hívsz minket, bocsáss meg, hogy nem vagyunk elég erősek, hogy egy érzéssel és egy meggyőződéssel igazodjunk egymáshoz, hogy utat engedünk gyakran a megosztottságnak és a köztünk dúló veszekedéseknek. Szent Lelked kegyelmével éleszd újra célunkat, hogy konkrét lépéseket tegyünk Veled az egymással és az egész teremtettséggel való szövetségünk megbecsülésére – hangzott a könyörgés február elsején Balatonalmádi református templomában az ökumenikus istentiszteleten. Az ünnepélyes alkalmon együtt imádkoztak katolikusok, reformátusok, evangélikusok a keresztények egységéért.
Az egybegyűlt híveket és lelkészeket – Vértesaljai László budapesti jezsuita atyát, Faust Gyula vörösberényi református lelkipásztort – Steinbach József református lelkész, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntötte házigazdaként, tájékoztatva, hogy a település evangélikus lelkészei egyházi konferencián való hivatalos elfoglaltságuk miatt nem tudnak részt venni a közös imádságon. Majd Faust Gyula lelkész felolvasta a kanadai keresztényeknek az ez évi egyetemes imahétre szóló üzenetét Pál apostolnak a korintusiakhoz írott első leveléből (I. Kor. 1, 1-17.), melynek vezérigéje: „Hát részekre szakítható-e Krisztus?”
Az ökumenikus imaórán igét hirdetett Vértesaljai László, aki Szent János evangéliuma alapján (1, 29-34. és 3, 16.) az Atyaistennek az emberiség iránti szelíd szeretetéről, a bűnökben bukdácsoló ember megmentéséről, megváltásáról prédikált. „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda érette, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” – idézte Szent János evangélista sorait. Majd megvallotta: Ennek a kijelentésnek a súlyát Gyökössy Endre református lelkész könyvéből érezte át először igazán, aki ezt az igét valamiképpen az Evangélium közepének, alapüzenetnek tekintette. Ennek a jánosi alapmondatnak a középpontjában – mutatott rá – az az összehasonlító szó áll, amely arra utal, hogyan szerette Isten a világot: „úgy”. Mit jelent ez az úgy? A világ, aki nem ismeri Krisztust, rajtunk keresi e szónak a tartalmát, fűzte hozzá. Az úgy-ra felelni kell, ezt keresi a kereszténység kezdetektől fogva és sokféle értelmezés született már erről. Ez a sokféleség tárja fel számunkra valójában, hogy ki is Krisztus.
A sokféle úgy-ból az atya egyet emelt ki, amelyet, mint mondta, a legmeghatározóbbnak tekint: Isten Krisztus által „bárányosan” szerette és szereti ma is a világot. Majd Keresztelő Jánosnak, az utolsó ószövetségi prófétának a szavait idézte, aki Jézusról, a reá szálló Szentlélek nyomán kijelentette: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit…” Ábrahámtól a Keresztelőig az emberiség történelme olyan, mint egy hatalmas előkészítés az Evangéliumra (praeparatio evangelica), Jézus tanítói, megváltói küldetésének beteljesedésére, emelte ki. Istennek Jézus Krisztusban való önfeltárása szinte lépésről lépésre vezet minket az ószövetségi kétezer éven át az Újszövetség kezdetéig. Már Ábrahámon keresztül is szeretetét próbálta feltárni az Úr. De az ószövetségi kétezer évben is annyi békétlenség, harc, vér és könny volt, hogy a bárányos szeretet szinte nem jutott szóhoz az emberek kapcsolataiban. Isten népét bántották, üldözték, s a közösség tagjai sokszor egymást is marták. Keresztelő Szent János sem bárányosan, hanem inkább oroszlánosan; erővel és keményen hirdette az Isten üzenetét a megtérést, úgy egyengette az Érkezőnek útját. Mégis, mikor megpillantotta a felé közeledő Jézust, alázattal vallotta meg: „Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfiú, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én”. S hozzáteszi: Nekem kevesbednem kell, neki pedig növekednie kell ezentúl. S alázattal adja át Jézusnak a vezetést. Ebben a bárányos váltásban ér véget az Ószövetség. De nem halála ez az Ószövetségnek, hanem a beteljesülése, mert Jézus mindenkit visz magával, és beteljesíti azt, amit az Atya kezdettől fogva előkészített: Bárányosan szereti a világot.
Ezt a bárányos szeretetet kell nekünk keresztényeknek megmutatnunk, felmutatnunk, hogy a világ elhiggye: A legnagyobb erő a szelíd erő. Ebben a tanúságtételben már nincs különbség katolikus, református, evangélikus között. Erről a bárányos szeretetről tett tanúságot Mahatma Gandhi Indiában, Albert Schweitzer Afrikában, Böjte Csaba Déván és sokan mások. Legyünk mi is ennek a sornak folytatói! – zárta gondolatait Vértesaljai László.
Az istentisztelet az Apostoli hitvallással, a lelkipásztorok egyetemes könyörgésével, az Úr imádságával, majd ökumenikus áldással zárult.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”454″]
