Jásd

Története

Az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint már ekkor több mint 600 éves volt a jásdi Szentkút. A legenda szerint Péter remete itt vezekelt bűne miatt, és a szárazság miatt kiszáradt a patak, melynek vizét itta. Álmában megjelent Szűz Mária, aki megmondta, hol keressen vizet, hol ásson. Péter talált is vizet, és a forrás vize csodát tett, mikor egy odaérkező sánta ember meggyógyult.

A zarándokhely a Jásdon 1164-ben alapított Szent György bencés apátság szerzeteseinek gondnoksága alá tartozott 1543-ig, a törökök terjeszkedéséig. A törökök lerombolták az apátságot és a zarándokhelyet is. A török idők után mindössze egy fa kápolna állt itt. 1825-től építették a mai kápolnát, melynek anyagi fedezetét gróf Zichy István biztosította. A kápolnát 1837. augusztus 6-án szentelték fel. A terméskő alapú Szentkutat 1934. szeptember 12-én áldották meg (Faller Jenő bányamérnök tervezte).

A Szentkút ma egy szabadtéri miséző hely kálváriával. A kálvária és a szembemiséző oltár (almádi mészkőből) 1961-1980 között épült.

A stáció képei

A jásdi kálvária stációképei apró remekművek, bár az idő vasfoga kifogott rajtuk. A források – tévesen egymástól átvéve – gipszként jelölik az anyagát, de a törések, és a műkőben elhelyezett vaselemek egyértelműen bizonyítják, hogy nem gipsz az anyaga. Az alkotó nevét is tévesen, János helyett Józsefnek tüntetik fel, de egyértelmű, hogy Máriahegyi János (Miereisz) az alkotója a stációképeknek.

Az alkotásokon látható jelzés az ovális formában két oldalon „M J”, felül „törv. védve”, alul „Budapest”. Máriahegyi János (Miereisz) jellemzően egyházművészeti alkotásokat készített.

 

Galéria

videó 1

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Fusce scelerisque metus purus, at scelerisque enim mollis eu. In hac habitasse platea dictumst. Phasellus consequat, magna eu tempor ante tort

kapcsolódó hírek

Megszakítás