A 18. század közepén Veszprém olyan átalakuláson ment keresztül, amely ma is meghatározza a Várhegy arculatát. A folyamat középpontjában Padányi Bíró Márton állt, aki püspöksége idején tudatos építési programmal formálta újra az egykori középkori vár terét.
A török háborúk után megmaradt, részben romos szerkezetek helyére egységes szemléletű barokk környezet került. Az építkezések nem elszigetelt beavatkozásokként valósultak meg, hanem átgondolt rend szerint. Egyházi épületek újultak meg, kanonoki házak épültek, a lakóépületek rendezett sorokba illeszkedtek. A térhasználat új struktúrát kapott, amely egyszerre szolgálta a mindennapi működést és a püspöki központ reprezentációját.
A kialakuló városkép egyértelműen jelezte Veszprém egyházi rangját. A püspöki jelenlét nemcsak intézményi szinten volt érzékelhető, hanem a környezet egészében is megjelent. A Várhegy ebben az időszakban nyerte el azt a karaktert, amely ma is meghatározza a látogatás élményét.
Padányi Bíró Márton életének jelentős része Sümeg városához kötődött, ahol a püspöki rezidencia működött. Temetkezési helyéül mégis Veszprémet választotta. Sírhelyét a Szent Mihály Főszékesegyház altemplomában alakították ki. Ez a döntés világos üzenetet hordozott: munkájának eredményét és emlékét a veszprémi központhoz kívánta kötni.
A 18. század közepén megvalósult építkezések hatása ma is jól érzékelhető. A Várnegyed utcáin haladva egységes arányok, következetes térszervezés és átgondolt elrendezés jelenik meg. Ezekből rajzolódik ki az a korszak, amely ma is jelen van a Várhegyen.
A vezetett várséták során ez a történeti réteg pontosabban kirajzolódik. A látogató nemcsak épületeket lát, hanem egy tudatosan felépített városi környezetet ismer meg, amelynek alapjait a 18. század közepén fektették le.
És amikor az utcán haladva összeáll a kép, felmerül a kérdés: vajon mikor lesz ebből a látogatásból emlék?
