A BALAKAT 2026-os szentségimádási hétvégéjének egyik legmeghatóbb és legkülönlegesebb pillanata a hagyományos éjféli szentmise volt, amelyet ezúttal is a balatonfűzfői mámai Árpád-kori romtemplomban ünnepeltek. Az évszázados falak között Laposa Norbert plébános atya mutatta be a szentmisét, a homíliát Lóczi Tamás, az Egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa mondta, koncelebrált Medveczki Miklós atya.
Köszöntőjében Norbert atya örömmel üdvözölte a résztvevőket, külön is megköszönve Lóczi Tamás atyának, hogy elfogadta a meghívást Szent László király ünnepén, valamint Miklós atyának, aki a gyóntatás szolgálatával segítette a fiatalokat. A szentmisét a jelenlévő fiatalokért ajánlotta fel, kérve életükre Isten áldását és Boldog Bódi Mária Magdolna közbenjárását.
A plébános atya felidézte Boldog Mária Magdolna életének egyik megható történetét is. 1944 karácsonyán, a háború legsötétebb időszakában szinte lehetetlennek tűnt, hogy Litéren éjféli szentmisét tarthassanak. Magdi azonban rendíthetetlen hittel és kitartással szervezte a közösséget, mígnem a lehetetlen valóra vált. „Ha Istennek kedve telik a terveinkben, akkor előbb-utóbb biztosan sikerülni fog” – fogalmazott Norbert atya.
Nyitottak vagyunk-e a csodára?
Homíliájában Lóczi Tamás atya különleges párhuzamot vont a betlehemi éjszaka és a BALAKAT éjféli szentmiséje között. „Hiszem, hogy most is születőben van valami csoda” – mondta, majd arra hívta a jelenlévőket, hogy ugyanazzal a nyitottsággal várják Isten működését, ahogyan Mária és József várta Krisztus születését. A pap szerint Isten ma is folyamatosan ajándékozni akar bennünket, ám sokszor nem az isteni kegyelem hiányzik, hanem a befogadó ember nyitottsága.
A Szent László király ünnepén az evangélium kapcsán rámutatott: a valódi hősiesség nem elsősorban történelmi csatákban mutatkozik meg, hanem a hétköznapok hűségében. „Ma keresztényként helytállni sokszor nagyobb bátorságot kíván, mint egy hadsereget győzelemre vezetni.” Szent László példája arra tanít, hogy az ember ereje nem saját képességeiből fakad, hanem abból, hogy teret enged Istennek. Amikor emberi biztonságaink megrendülnek, akkor nyílik lehetőség arra, hogy sokkal szilárdabb alapra építsük életünket.
A romok között is élet fakadhat
Tamás atya különösen megható képpel fordult a résztvevőkhöz. A mámai romtemplom évszázadok óta őrzi a hit emlékeit, mégis ma is élő helye az imádságnak. „Ahogy ebben a romtemplomban újra élet született, úgy a te életed romjai is megtelhetnek élettel.” Arra bátorította a fiatalokat, hogy ne féljenek odaadni életüket Krisztusnak, mert amit az ember nem Istennek ad, azt lassan felemészti a világ. Amit azonban Isten kezébe helyezünk, abból mindig valami új, szép és maradandó születik.
Lóczi Tamás atya személyes példákkal is érzékeltette, hogy a csodák ma is közöttünk történnek. Örömmel osztotta meg, hogy a jelenlévők között olyan fiatalokkal találkozott, akiknek életében már most látható Isten működése: egy egy hónappal korábban házasságot kötött fiatal házaspárral, valamint egy olyan családdal, amelynek egyik tagját éppen ezen a napon vették fel az Egri Érseki Papnevelő Intézetbe.
A szentmise végén Laposa Norbert atya felidézte, hogy a XIII. században épült templom egykor elpusztult, mégis újra megtelhetett élettel.
„Talán azok sem gondolták, akik ezt a templomot építették, hogy évszázadok múltán ennyi fiatal ünnepel majd itt együtt.” A plébános atya mosolyogva jegyezte meg, hogy még a természet is együtt ünnepelt a közösséggel, hiszen az oltárt körülvevő bogarak is mintha osztoztak volna az örömben.
Végezetül arra buzdította a résztvevőket, hogy a BALAKAT további programjaiban is ugyanilyen nyitott szívvel vegyenek részt, különösen a vasárnap hajnali napfelkelte-áhítaton, amely sokak számára az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb lelki élményévé vált.
A mámai romtemplom csendjében, ahol helyet készítettünk Istennek, a legöregebb kövek között is új élet fakadt.
