A bakonyszombathelyi Szent Imre herceg-templom adott otthont a májusi elsőcsütörtöki szentségimádásnak és szentmisének, amelyet ezúttal is Dr. Udvardy György érsek vezetett. Az imaalkalom különleges ünnephez kapcsolódott, hiszen a hívek együtt adhattak hálát Boldog Gizella főünnepén, miközben papi és szerzetesi hivatásokért is közösen imádkoztak.
Köszöntőjében érsek atya hangsúlyozta: a közösség azért gyűlt össze, hogy Jézus szavára hallgatva könyörögjön a papi és szerzetesi hivatásokért, valamint hálát adjon mindazokért a lelkipásztorokért, akik életük során segítették, vezették és erősítették hitükben a rájuk bízott embereket. Az Oltáriszentség előtt végzett imádság során az érsek a papság húsvéti karakteréről elmélkedett három gondolatban.
Első tanításában az emmauszi tanítványok történetét állította a középpontba. Kiemelte: a pap küldetése, hogy az emberek mellé szegődjön, meghallgassa őket, segítsen értelmezni életük eseményeit az evangélium fényében, és a feltámadás reményére irányítsa tekintetüket. Mint fogalmazott: a lelkipásztor nem pusztán válaszokat ad, hanem jelenlétével segíti az embert abban, hogy felismerje Isten működését saját életében.
Második elmélkedésében arról beszélt, hogy az egyház papja a feltámadás örömhírét hirdeti. Nem csupán szavaival, hanem jelenlétével, figyelmességével, szeretetével és mindennapi szolgálatával. Hangsúlyozta: a lelkipásztor feladata nemcsak az evangélium hirdetése, hanem a megtérésre való meghívás is, amely mindig az irgalmas Istenhez vezet vissza.
A harmadik elmélkedésben a húsvétból fakadó krisztusi erényekről szólt. Az öröm, a szabadság, az evangéliumi egyértelműség és a szeretet kreativitása mind olyan ajándékok, amelyeknek meg kell jelenniük a pap életében és szolgálatában. „A húsvét öröme efölött áll” – fogalmazott az érsek, aki arra buzdította a jelenlévőket, hogy továbbra is imádkozzanak főegyházmegyénk papjaiért és a jövendő hivatásokért.
A szentségimádást követően ünnepi szentmise kezdődött, amelynek elején Gyulai Péter plébániai kormányzó köszöntőjében kiemelte: a Veszprémi Főegyházmegye különleges ajándéka, hogy társvédőszentjeként Boldog Gizella személyét tisztelheti, aki hűséges társa volt Szent István királynak és meghatározó szerepet vállalt népünk keresztény hitre vezetésében.
Érsek atya a szentmise elején örömét fejezte ki, hogy az oltár előtt együtt láthatók Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre herceg ereklyéi. Mint mondta: „micsoda gazdagság”, hogy történelmünk és keresztény hitünk kezdetén egy szent család áll.
Homíliájában az evangélium kincsre találó emberről és az igazgyöngyöt kereső kereskedőről szóló példabeszédéből indult ki. Kiemelte: Boldog Gizella életével már megtalálta a legnagyobb kincset, Krisztust, és egész életét erre a találkozásra építette. A hívekhez fordulva hangsúlyozta: a keresztény ember számára Krisztus és az ő tanítása az az igaz kincs, amelyért érdemes mindent odaadni.
György érsek atya beszélt arról is, hogy népünk kereszténnyé válása nem pusztán politikai döntés volt, hanem annak felismerése, hogy „Krisztus nélkül nincs élet”. Hangsúlyozta: a krisztusi tanítás képes közösséget, nemzetet és családokat formálni, és ma is erre a reményre kell építeni jövőnket. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy bátran adják tovább hitüket a következő generációknak, még a nehézségek és a mai kor kihívásai között is.
A szentmise végén Péter atya megköszönte a főpásztor jelenlétét, valamint mindazok szolgálatát és imádságát, akik együtt ünnepeltek ezen a jeles napon. Zárszavában Udvardy György érsek atya ismét megerősítette a híveket abban, hogy a közös imádság és az egyházmegye közössége a jövő reményét hordozza. Egyúttal buzdított mindenkit a megújult Boldog Bódi Mária Magdolna Imaszövetség munkájába való bekapcsolódásra, amelyben a hívek az egyházmegye papjaiért, családjaiért, fiataljaiért és jövőjéért imádkozhatnak.
Az ünnep méltó tanúságtétele volt annak, hogy Boldog Gizella öröksége ma is élő valóság a főegyházmegye közössége számára: hűségre, Krisztus-követésre és az evangélium örömének továbbadására hív minden hívőt.
