Mindszenty József veszprémi püspök első bérmakörútja
Az 1940-es évek elején Czapik Gyula veszprémi püspök egyik körlevelében összefoglalta bérmakörúutjai tapasztalatait. A tizenhat részből álló összefoglaló későbbiekben irányelvekké és iránymutatássá vált a bérmálások kapcsán.
Mindszenty József veszprémi püspöki kinevezése után, második körlevelében ismertette a tavaszi bérmálások sorrendjét: mikor-melyik plébánián lesz a bérmálás az igali, a pacsai és a Nagykanizsa városi és vidéki esperesi kerületekben. A korábbi tapasztalatokat és gyakorlatot követve kiemelte: „A lábbeli hiánya, a ruha gyengesége miatt senki se maradjon el a bérmálástól. Ha valamikor, úgy ma szükség van a Szentlélek Isten erősítő kegyelmére és fokozottabb lelki életre.” A bérmálás egyedüli feltételeként a hitbeli felkészülést tartotta fontosnak, ahogy a korábbi főpásztorok is.
Ezt a körutat egyben összekötötte a plébániák püspöki vizsgálatával. A bérmálás és az ezzel kiegészített hivatalvizsgálat menetében a püspök új előírásokat hozott. Korábban a főpásztor csak a kegyúrnál tett látogatást, Mindszenty azonban meghatározta, hogy a plébánia területéről kikkel óhajt találkozni. Elsőként a lelkekkel foglalkozott, így a plébánia területén lévő szerzetesházak vezetőit kívánta meglátogatni. Utána következtek a közösség életében vezető szerepet játszó, példás életű földbirtokosok, illetve a katolikus iskola vezető tanítója. Az adott plébániai közösségből kiemelve és számukra példaként állítva azokat a pap szülőket kívánta meglátogatni, akik felszentelt atyákat adtak a veszprémi egyházmegyének. A hivatalvizsgálat kapcsán a plébánia, majd a templom meglátogatása után a temetőket is megtekintette annak érdekében, hogy személyesen győződjön meg azok állapotáról, arról, hogy milyen állapotban vannak például a kapuk, sövények, mennyire gondozott a temető egésze stb. Mindszenty püspök az észrevételeit szóban vagy írásban közölte az érintettekkel, útmutatásokat adva és az eredmények méltatva.
