A veszprémi szeminárium cserkészeinek csapatnaplója (1929–1946)
Az 1910-es években induló magyar cserkészet szinte páratlan sikerét, népszerűségét mutatja, hogy mire az első veszprémi fiatalok csatlakoztak, az addig megalakult csapatok száma országszerte már majdnem elérte a százat. A 94. volt a sorban az állami polgári fiúiskola, 1921-ben igazolt a római katolikus főgimnázium ma is működő 126. Szent Imre cserkészcsapata, majd a következő esztendőben csatlakozott hozzájuk az állami felsőkereskedelmi iskola.
Míg más országokban a hangsúlyt a 18 év alatti fiatalok nevelésére helyezték, Magyarországon a mozgalom vezetői – köztük Sík Sándor és Teleki Pál – másként gondolkodtak: az öregcserkészekre várt a feladat, hogy új magyar társadalmat teremtsenek. E programban rendkívül fontos szerepet szántak a papnevelő intézetek és a tanítóképzők hallgatóinak: ők voltak hivatva felnevelni a társadalmat példájával átalakító elit ifjúságot, azaz a jövő vezető értelmiségét.
A veszprémi szemináriumban 1929 őszén, egy hűvös, derült novemberi délutánon indult el a cserkészélet, amikor a kispapok a szeminárium kertjében parancsnokukat, dr. Szalay Miklós prefektust körbeállva megtartották első csapatösszejövetelüket. Hogy a jeles eseményről ennyi részletet ismerünk, az annak köszönhető, hogy az elmúlt közel száz év viharait szinte csodával határos módon átvészelte a csapatnapló, amely jelenleg a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban található VFL I.1.5. vol. 2. jelzet alatt. Ez a sötétzöld félvászon kötésű, sárgás-zöldes márványozott papírborítású táblákkal és mintázott könyvmetszéssel ellátott, nagy méretű füzet 79 bejegyzést tartalmaz, melyek közül az első 1929. november 9-én, az utolsó 1946. június 12-én keletkezett. Jóllehet az írások valószínűleg nem teljesek, hiszen itt-ott kitépett lapok nyomát láthatjuk a könyvben, így is lefedik a csapat létezésének szinte teljes időszakát.
A napló olvasása közben megelevenedik a kispap cserkészek élete. Megtudjuk, hogyan készültek fel a fogadalomtételre, milyen pénzgyűjtési lehetőségeket találtak, hogy megvehessék az első táborozáshoz szükséges sátrakat, ki jött hozzájuk látogatóba, és hány parancsnok váltotta egymást a közel tizenhét év alatt. A dokumentum a magyar cserkészet történetéhez is szolgáltat adatokat, hiszen 1935 novemberében megemlékezik Vitéz Faragó Ede társelnök és országos vezetőtiszt váratlan látogatásáról, hét évvel később pedig főcserkésszé történő kinevezéséről, de szó esik a cserkészruha szabályzatáról, tisztképző táborokról, országos seregszemléről is. Külön figyelmet érdemelnek a naplóban itt-ott megjelenő illusztrációk, mint például a névadó Szent Mihály arkangyal ábrázolása a címlapon, és több helyen feltűnik a liliomos pecsét is.
Bár a 79 bejegyzés önmagában is terjedelmes anyag, a 467. sz. Szent Mihály arkangyal öregcserkészcsapat története további részletekkel egészíthető ki a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár állományába tartozó korabeli újságok, iskolai értesítők, fényképek és levelek segítségével.
