Cassianus-ősnyomtatvány az érseki könyvtár kincseiből
A bemutatni kívánt ősnyomtatvány 1904-ben már bizonyosan a Veszprémi Káptalani Könyvtár állományába tartozott. Johannes Cassianus két művét tartalmazza, amelyekben a szerzetesség bölcsőjében, Egyiptomban, továbbá a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában összegyűjtött tapasztalatait vetette papírra. A szerző a Nyugat-Római Birodalomban elsőként foglalta össze és ismertette a keleti szerzetesek életvitelét és lelkiségét. Cassianus életéről keveset tudunk. A 4. század második felében született, származásának helye azonban bizonytalan. Szíria tartományban, Betlehemben lépett kolostorba. Itt kötött életre szóló barátságot rendtársával, Germanusszal. Apátjuk engedélyével tíz esztendeig az egyiptomi szerzetesek, remeték és cenobiták életét és tanításaikat tanulmányozták. 415-ben a pappá szentelt Cassianus Dél-Galliában, Marseille mellett egy férfi és egy női kolostort vezetett. Itt írta meg két híres könyvét a szerzetességről Apta Julia (mai Apt, Dél-Franciaország) püspöke, Castor kérésére.
A De institutis coenobiorum et de octo principalibus vitiis (A szerzetesek szabályairól és a nyolc főbűnről) című műve tizenkét könyvből áll. A szerzetesi ruha; Az éjszakai imádság és zsoltárok rendje; A nappali imádság és zsoltárok rendje című fejezetekben az egyiptomi és szíriai szerzetesek életmódját mutatja be a szerző. Akik lemondtak a világról című részben pedig részletesen elemzi a szerzetbe fogadás személyes feltételeit. A teljes keleti szerzetesség bemutatására törekedve a palesztinai, mezopotámiai, kappadókiai kolostorok falai közé is bepillantást enged olvasóinak. A nyugati szerzetesi élet tapasztalatait veti össze az eszményített keleti szerzetesi élet szigorával: „itt csak azokat a szokásaikat ismertetem, amelyeknek megvalósítását sem a testi gyengeség, sem a hely kedvezőtlen fekvése nem gátolhatja, ha már lelkünk gyarlósága és szellemünk lanyhasága nem vette el tőlük a kedvünket”. A mű további részében a nyolc főbűn természetét taglalta, amelyek megakadályozzák a szerzeteseket a lelki tökéletesség elérésében és ezért küzdeniük kellett ellenük. Ezek azok a szenvedélyek, szellemek, amelyek a bűnök forrásai. Mégpedig a mértéktelenség szelleme, vagyis a torkosság vágya; a tisztátalanság szelleme; a fösvénység vagy kapzsiság szelleme, a pénz szeretete; a harag szelleme; a szomorúság szelleme; a nyugtalanság vagy a szív kedvetlensége, a lanyhaság szelleme; az értelmetlen hiú dicsőség szelleme; és a kevélység szelleme. A Szentírásból és a keleti szerzetesatyák életéből vett példázatokkal világítja meg a szerző az erkölcsös életre vezető utat. Az igazi alázatosság vezeti a szerzeteseket a tökéletesség legmagasabb fokára, amikor már nem a büntetéstől való rettegés, hanem az erények szeretete irányítja a monachusok életét.
Másik munkája, a Collationes patrum (Az atyákkal való beszélgetések) huszonnégy könyvében Krisztus-követésének sajátos útját, a személyes evangéliumi tökéletességre irányuló szerzetesi életforma alapjait tárja fel a sivatagi atyák tanításai alapján. A szerzetesek oktatásának egyik formája volt az ún. collatio. A tanulni vágyó szerzetesek felkeresték a híres szerzetes atyákat, akik dialógus formájában adták tovább tudásukat egy-egy lelki életet érintő témában. Cassianus művében a tanításokat három csoportra osztotta, amelyeket előszóval vezetett be. Az első tíz fejezet a szkítiai pusztaságban élő anachoréták válaszait tartalmazza. További hét fejezet a kelet-egyiptomi Panephysis környékén élő remeték: Chaerémon, Nesteros és József apát útmutatásait adja közre. Végül az utolsó hét fejezetben öt apát bölcsességeit osztja meg olvasóival. Cassianus ehhez a részhez írt preambulumában arról tájékoztatta olvasóit, hogy „Egyiptom többi részét is felkerestük, mert ott még több és még tökéletesebb szent élt.”
Könyvei a nyugati szerzetesek számára készültek, és nagy hatást gyakoroltak az európai szerzetesközösségekre. A szerző ugyanis úgy válogatta össze a legkiválóbb atyák tanításait, hogy a közösségi életet élő szerzetesek és a remeteség iránt vonzódó anachoréták is okulhassanak belőle.
A Veszprémben őrzött inkunábulum három bordára fűzött, bordó, egészpapír borítású könyv. Egyszerű kiállítású, iniciálékat nem tartalmazó, rubrikálatlan példány. Egykori rendszeres használatáról a lapszéleken nagy számban olvasható középkori, latin és görög nyelvű kéziratos bejegyzések tanúskodnak. Restaurálását, amelyre 2012-ben került sor, az Veszprémi Érsekség anyagi áldozatvállalása mellett a Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakmai Kollégiumának pályázati támogatása tette lehetővé.
Johannes Cassianus e két művét a kommunizmus vérzivataros éveiben Simon Árkád Miklós (1910-1976) latin–magyar szakos bencés szerzetes, a Győri Bencés Gimnázium tanára fordította le magyarra. Kiadásukra ekkor még nem gondolhatott. Hagyatékának rendezése közben találtak rá a nagy gondossággal előkészített kéziratokra, amelyet a rendszerváltás első évtizedének végén jelentetett meg a Magyar Bencés Kongregáció.
Változásokkal küzdő jelenkorunkban valamennyien lelkünket felemelő, üdítő olvasmányra lelhetünk a több mint másfél évezrede keletkezett szövegekben.
Könyvészeti adatok:
Cassianus, Johannes: De institutis coenobiorum. Collationes XXIV.
Basel : [Johann Amerbach] [post 24. Sept.] 1485.
Jelzet: VÉK 37011
