Immár élő hagyományként a Veszprémi Főegyházmegye papsága őszi zarándoklatra indult. Az idei évben október 6-7-én Esztergom volt az úticélunk. A ,,Magyar Vatikánba” való indulásunk 28 atya részvételével történt. A autóbuszban elimádkoztuk a napközi imaórát, és a rózsafüzért, ráhangolódva zarándoklatunk lelki jelenlétéhez. Talán nem furcsa analógiát alkalmazunk a zarándoklat és a zarándok egyház relációjában. Mégpedig „zarándok Egyház” olyan Egyházat jelent, amely még úton van a végső célja, Isten országa és a mennyei beteljesedés felé. Mondhatjuk úgyis, hogy azért zarándokoltunk, hogy a Teremtőhöz közelebb kerüljünk, a megélt spirituális programokon keresztül.
A közös imádság után, a buszon tudtunk beszélgetni egymással, örülni a közös együttlétnek. A ,,Magyar Sionba” megérkezve, Dr. Erdő Péter bíboros úr nagy örömmel fogadott és közös ebédre várt minket. Nemcsak testi táplálékot kaptunk, hanem egy rózsafűzért és Ervin Gábor vértanú pap képét, akit a Duna-parton a nyilasok kivégeztek. Érsek atya és papság pedig a veszprémi egykori Nagyszeminárium kertjében 2025-ben felállított Trónon ülő Istenanya márvány szobrának a Herendi Porcelánmanufaktúra által készített kicsinyített, hű mását (a gyártási sorozat legelső darabját) ajándékozta bíboros úrnak. Hálásan köszönjük bíboros atyának a ránk szánt idejét, és, hogy atyai szeretettel fogadott minket.
A vendéglátást követően a Prímási palota régi konyhájába nyertünk betekintést. Nagyon érdekes volt az egykori prímási gasztronómia és a ma már nem funkcionáló prímási konyha működésének megismerése.
Ezután a Keresztény Múzeumban folytattuk utunkat, amelyet Simor János bíboros, érsek a 19. századi magyar egyházi élet egyik legmeghatározóbb alakja hívott életre. A múzeum középkori oltárképeket, Jézus életét ábrázoló festményeket, szentképeket, itáliai reneszánsz alkotásokat és barokk festményeket is őriz. Gyönyörű műalkotásokat szemlélhettünk, megérezve a festészetben rejlő isteni szépség megnyilvánulását. A tárlatot Kontsek Ildikó múzeumigazgató vezetésével halhattuk és szemléltük. Talán átéreztük, azt a bölcs mondást, hogy ,,szép az, ami érdek nélkül tetszik”. Nekem egy kortárs kép tetszett a legjobban, amely az emmauszi tanítványokat ábrázolta, újszerű (modern?) alkotásként. – így teljesül a ,,mondás”, hogy minden megértés értelmezés. Ennek fényében képeztük lelkünkben a csodálatos alkotásokat.
Majd a ,,szépségekkel eltelve”, a Főszékesegyházi Könyvtárba folytattuk utunkat, Szalai Katalin könyvtárigazgató szakszerű vezetésével. Megtekintettük a könyvtár egyik legkülönlegesebb kincsét, Bakócz-graduálét. Ez egy hatalmas, kétkötetes, középkori liturgikus kódex, amelyet az egyházi szertartások során használtak. A két kötet együtt több mint 110 kilogrammot nyom. Több könyv is bemutatásra került, megcsodálhattuk a Szalkai-kódexet, és az egykoron Mátyás király tulajdonában levő, a lövöldi (ma Városlőd) karthauzi kolostornak ajándékozott ún. Lövöldi corvinát. Innét indultunk szentmisére a Szent Anna templomba (kerektemplom), amely megkoronázta a napunkat. Általános helynök atya prédikációjában kiemelte a rácsodálkozás élményét, a minket körülvevő esztétikai természet sajátosságait. Ezután közös vacsora volt, majd szabad program. Sétálva a városban gyönyörködhettünk a kivilágított épületek látványában. Átérezhettük Immanuel Kantnak, a felvilágosodás kori filozófusnak, a modern nyugati gondolkodás egyik legfontosabb alakjának mondását: Két dolog tölt el csodálattal, a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem. – ezen állítás mindegyikének részeseivé válhattunk.
Másnap, reggel szentmisét mutattunk be a Bazilika altemplomában, Mindszenty József bíboros úr sírja előtt. Velünk koncelebrált Dr. Török Csaba kanonok, főszékesegyházi plébános úr. Érsek atya prédikációjában az imáról, annak alaptermészetéről, valamint a papi közösség élményéről is szólt.
A szentmisét követően imádkoztunk Magyarország utolsó hercegprímásának, Mindszenty József egykori esztergomi érseknek, a kommunista diktatúra idején a magyar katolikus egyház egyik legismertebb üldözöttjének földi maradványai előtt. Életének egyik legdrámaibb időszaka Veszprémhez kötődik. 1944-ben, a második világháború idején lett veszprémi püspök, és itt került szembe a nyilas hatóságokkal is. XII. Piusz pápa 1944. március 4-én veszprémi püspökké nevezte ki, majd március 25-én az esztergomi bazilikában püspökké szentelték. Szolgálata a veszprémi egyházmegyében mindössze körülbelül másfél évig tartott, mégis rendkívül jelentős időszak volt.
A közös szentmise után a Panorámakávézóban prímási süteményeket fogyasztottunk, amelyek a 19. századi prímási étkezési kultúrához kapcsolódnak. A történelmi recepteket régi érseki szakácskönyvek alapján elevenítették fel. Következett a Főszékesegyházi Kincstár, a bazilika egyik legértékesebb gyűjteménye. Régi magyar egyházi kincseket, drágakövekkel díszített ötvösműveket, főpapi miseruhákat és több évszázados liturgikus tárgyakat őriz. Ez a szakrális hely ismét a szépségre irányította figyelmünket. Dr. Török Csaba atya szakszerűen bemutatta a műalkotásokat: a Mátyás-kálváriát, a kincstár leghíresebb műtárgyát, Suki Benedek kelyhét, amelyet Szent II. János Pál pápa szentmisén is használt, a koronázási eskükeresztet, valamint az értékes főpapi miseruhákat és régi textíliákat. Megcsodálva mindezeket, a felújított orgonán hangszerbemutatón vettünk részt, amely ismét megnyitotta lelkünkben a zene csodaszép szféráit.
A Prímás Pincében elfogyasztott ebédet követően elindultunk hazafelé. Hazautunk során betértünk Tatára, a Szent Kereszt felmagasztalása templomba. Elimádkoztuk a Szent Kereszt litániáját, majd a templom kriptájában érsek atya koszorút helyezett el Fellner Jakabnak, a 18. századi magyarországi késő barokk építészet legjelentősebb mesterének sírjánál. Számos nagyszerű alkotásáért lehetünk hálásak neki: a veszprémi Érseki Palota, az Aggpapok háza, a Nagyszeminárium épülete, a pápai Nagytemplom, Vigántpetend temploma építészi munkásságának gyöngyszemei főegyházmegyénkben. Kissé fáradtan, de lelkiekben gazdagon, visszatértünk Veszprémbe.
A zarándoklásunk célját tekintve, mindannyian elgondolkozhatunk azon, hogy hogyan indultunk és hova jutottunk, a lélekemelő programok során. Imádkozzunk azért, hogy a rácsodálkozás, mindennapos legyen Isten szépségének tükrében, amelyet megtapasztaltunk a műalkotások szakralitásában. Mert a látnivalók, amelyeket szemléltünk, nemcsak tárgyak, műalkotások, hanem történelemmel, eseményekkel, rendelkező entitások. Sursum corda!,,,,
Paál Sándor Ede
káptalanfai plébános
