Szent Anna és Szent Joachim, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek ünnepén, egyben a Nagyszülők és Idősek Világnapján ünnepi szentmisére gyűltek össze a hívek július 26-án a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban. A Veszprémi Főegyházmegyében ezen a napon különös jelentősége van az ünnepnek, hiszen Szent Anna főegyházmegyénk fővédőszentje, ezért liturgikus emléknapja a vasárnapot is felülírja. Az ünnepi szentmisét dr. Takáts István érseki általános helynök, plébános mutatta be, aki arra hívta a jelenlévőket, hogy hálás szívvel emlékezzenek mindazokra a nagyszülőkre, akik szeretetükkel, hitükkel és életpéldájukkal gazdagították családjaikat.
Köszöntőjében helynök atya hangsúlyozta: ezen a napon különösen is hálát adunk a nagyszülők szeretetéért, gondoskodásáért, az átadott élettapasztalatért és azért a hűségért, amellyel Isten szeretetére tanították gyermekeiket és unokáikat. Imádságban emlékeztek azokra a nagyszülőkre is, akiket már hazahívott az Úr, a keresztény reménységgel vallva, hogy a szeretet nem ér véget a földi élet lezárultával, hanem Isten országában teljesedik be.
Homíliájában István atya egy különleges képpel vezette be gondolatait. Az ókori Pompeji tragédiáját idézte fel, ahol a vulkánkitörés által megőrzött utolsó emberi mozdulatok évszázadok múltán is elárulják, milyen emberek voltak azok, akik ott éltek. Innen vezette át a híveket Szent Anna és Szent Joachim alakjához, akikről ugyan keveset tudunk, mégis két meghatározó mozzanat világosan megmutatja életük lényegét.
Az egyik a hagyomány szerint Jeruzsálem Aranykapujánál történt örömteli találkozásuk, amely a hitvesi szeretet szépségét fejezi ki. A másik pedig az a jelenet, amikor Szent Anna szeretettel neveli, tanítja a gyermek Máriát, míg Joachim örömmel szemléli családját. Ez a két kép – a házastársi szeretet és a gyermek hitben való nevelése – évszázadok óta kifejezi azt a küldetést, amelyet Isten rájuk bízott.
Helynök atya arra buzdította a híveket, hogy saját nagyszüleikre is ilyen hálás szívvel tekintsenek vissza. Minden család őriz olyan emlékeket, gesztusokat, illatokat vagy pillanatokat, amelyek egy-egy nagyszülő szeretetét idézik fel. Ezek az egyszerűnek tűnő emlékek valójában örökséget hordoznak: a hitet, a kitartást, a gondoskodást és azt a szeretetet, amely generációkon át formálja az ember életét.
Különösen kiemelte azt is, hogy sok családban éppen a nagyszülők azok, akik idejüket unokáikra áldozva megtanítják őket imádkozni, megismertetik velük Isten szeretetét, és életpéldájukkal vezetik őket a hit útján. Ez a csendes szolgálat felbecsülhetetlen ajándék az Egyház és a családok számára.
Dr. Takáts István érseki általános helynök atya homíliáját teljes terjedelmében itt olvashatja.
A szentmise végén a hívek közösen imádkozták el a Szent Anna-litániát a főszékesegyház Szent Anna-mellékoltáránál, majd külön áldásban részesültek a jelen lévő nagyszülők. A szertartás megható pillanataiban a közösség Isten oltalmát és kegyelmét kérte mindazokra, akik szeretetükkel és bölcsességükkel ma is családjaik támaszai.
Búcsúzó gondolataiban Takáts István atya ismét köszönetet mondott a nagyszülőknek áldozatos szeretetükért és hűségükért. Arra hívta a jelenlévőket, hogy ne csupán ezen az ünnepen, hanem a mindennapokban is fejezzék ki hálájukat azok felé, akiktől életük legfontosabb örökségét kapták: a hitet, a szeretetet és az élet bölcsességét.
