Május első csütörtökjén Jenőben, a Munkás Szent József-templomban tartották meg a főegyházmegye soron következő elsőcsütörtöki szentségimádását, amelyet Udvardy György érsek vezetett. A közös imádság célja most is az volt, hogy papi és szerzetesi hivatásokért könyörögjenek a hívek az Oltáriszentség előtt – ezúttal különös módon kapcsolódva a templom búcsúi ünnepéhez és a szentév kegyelmi idejéhez.
A szentségimádás során három elmélkedés hangzott el érsek atyától, amelyek Szent József alakját állították a középpontba, mint aki a lelkipásztorok példaképe lehet. Udvardy György érsek atya rámutatott: Szent József gondnoka volt a Szent Családnak, és az Egyház hagyománya az őrzőjeként is tiszteli – ez a kettős szerep pedig különösen is ráillik azokra, akik ma a hívek közösségét vezetik. A lelkipásztornak is gondnoknak kell lennie: felelősségteljesen bánni a rábízottakkal, testi és lelki javakkal egyaránt, megadni mindenkinek azt, amire szüksége van, akkor és úgy, ahogyan az a javát szolgálja. Ugyanakkor őrzőnek is kell lennie: vigyázni a tanítás épségére, a szentségek méltó kiszolgáltatására, és segíteni a híveket, hogy az üdvösség útján maradjanak.
Érsek atya hangsúlyozta: a pap szolgálata nem csupán liturgikus cselekmények sorozata, hanem felelősségteljes és sokszor láthatatlan gondoskodás is. Ez a gondoskodás lehet anyagi, lelki, nevelői vagy tanítói jellegű – és még akkor is elengedhetetlen, ha nem mindenki ismeri fel elsőre ennek jelentőségét. A pap küldetése, hogy az Istentől kapott szándékot felismerve, azzal azonosulva cselekedjen, még akkor is, ha ez áldozattal jár. A papi szolgálat szabaddá tesz, mert az Isten akaratával való egység mindig felszabadító erő.
A második elmélkedésben a főpásztor Szent Józsefre, mint az egyház őrzőjére tekintett. Rámutatott: az őrző feladata, hogy felismerje a veszélyt, még mielőtt az nyilvánvalóvá válna. Ez a fajta éberség nem riogatás, nem borúlátás, hanem felelősségteljes figyelmeztetés a gonosz működésére, az igazság védelmére. „A papnak nem feladata a félelemkeltés, de feladata az éleslátás” – hangsúlyozta. Kiemelte: az egyház mai életét sok irányból érő kihívások, félrevezető állítások és a hitet támadó jelenségek közepette különösen is szükség van olyan lelkipásztorokra, akik bátran őrzik a tanítást, a szentségek épségét, a közösség egységét.
A harmadik elmélkedés a jó halál kegyelméről szólt, amelynek Szent József különös pártfogója. Az egyház hagyománya szerint halálakor mellette volt Jézus és Mária – ebből fakad az a reményünk, hogy ha életünk során Szent Józsefre bízzuk magunkat, és papjaink szolgálatában részesülhetünk, akkor nem maradunk egyedül életünk végső órájában sem. Érsek atya arra buzdít: kérjük naponta a jó halál kegyelmét, s azt, hogy papjaink mindig rendelkezésünkre tudjanak állni a kiengesztelődés és az örök élet felé vezető szentségekben.
A szentségimádást követően a búcsúi szentmise ünneplésében folytatódott az imádságos együttlét. Prédikációjában Udvardy György érsek atya a húsvéti idő evangéliumaira utalva hangsúlyozta: Jézus feltámadása új törvényt hirdetett – az irgalom, a szeretet, az örök élet törvényét. Szent József példája különösen is segít ennek megértésében, hiszen ő a munkában, a gondoskodásban és az engedelmes szeretetben élte meg Isten iránti hűségét. Munkás Szent József ünnepén az új ország új törvényének hirdetésére kaptunk meghívást: a munkát Isten dicsőségére végezni, az élet minden területén tanúságot tenni a Feltámadottról.
Udvardy György érsek atya az ünnep zárásaként arra buzdított: kérjük bátran Szent József közbenjárását, hogy papi és szerzetesi hivatások szülessenek, hogy legyenek olyan őrzők és gondnokok az egyházban, akik segítenek a híveknek megélni a hitet, eljutni az örök életre. Külön is kérte a híveket, hogy imádkozzanak az új pápa megválasztásáért, amelyre hamarosan sor kerül – „mert hisszük, hogy a Szentlélek bölcsességében és erejében történik mindez”.
A közös imádság, az ünneplés és a szentévi kegyelmek együttesen adtak különös erőt a jenői közösség búcsúünnepéhez.
