Augusztus 14-én, Szűz Mária mennybevételének előestéjén ünnepi szentmise keretében szentelte áldozópappá Gál Sámuel bencés szerzetest Udvardy György veszprémi érsek a Tihanyi Bencés Apátságban.
Mihályi Jeromos konventuális perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója a szerzetesközösség nevében szeretettel köszöntötte a búcsúünnepre és Sámuel testvér pappá szentelésére egybegyűlteket. Külön köszöntötte Udvardy György veszprémi érseket, Lukijan budai szerb ortodox metropolitát, a jelen lévő papságot, szerzeteseket, híveket és kiemelten Sámuel testvér családját, rokonait és barátait.
A szentmise bevezető gondolataiban Udvardy György érsek kiemelte, hogy a szentelésben Isten gondoskodik népéről, Sámuel testvér számára pedig a papszentelés olyan kegyelmeket jelent, amelyek „átalakítják életét, késszé teszik a szolgálatra”. A veszprémi érsek Sámuel testvér papi jelmondatát is idézte: „Örömmel merítsetek az üdvösség forrásaiból”, és azt kívánta, hogy ez az öröm személyes életében és szolgálatában egyaránt megvalósuljon.
A papjelölt kiválasztását követő homíliában Udvardy György érsek az evangélium egy mondatát állította a szentelési liturgia középpontjába: „És még azok milyen boldogok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják.” Rámutatott, hogy ez a mondat összefoglalja Szűz Mária életüzenetét, a hívő és szerzetesi közösség lényegét, valamint a papi szolgálat természetét is.
Az érsek hangsúlyozta: Isten igéjének befogadása közösséget teremt, formálja az ember gondolkodását és magatartását, és arra indít, hogy a hallott igét tettekre váltsuk. „Isten igéje nem csak átalakít, nem csak új távlatokat nyit és új feladatokat jelent, hanem teremtő erővel küld” – fogalmazott.
Szűz Máriát az Egyház és minden hívő példaképeként állította a hívek elé: a Szűzanya befogadta és megtartotta Isten igéjét, ezért élete Isten teljessége felé mutat. A keresztség és a beavató szentségek által minden hívő arra kap meghívást, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá váljon.
Sámuel testvér pappá szenteléséhez kapcsolódva Udvardy György kiemelte: a papságban a szentelendő Krisztus küldetésében részesedik. A pap feladata, hogy szolgálatával segítsen abban, hogy Isten népe meghallja az igaz tanítást, növekedjen a szentségre való törekvésben, megőrizze a reményt, és megtapasztalja az Istennel való közösséget.
A főpásztor Sámuel papi jelmondatára is visszautalt: „Örömmel merítsetek az üdvösség forrásaiból.” Azt kívánta, hogy szolgálata révén a rábízottaknak mindig legyen lehetőségük meríteni „Isten igéjéből, az egyház közösségéből, egyház tanításából, a megszenvedett hűségből és az egymásra való figyelésből”. A homília végén az érsek hangsúlyozta Sámuel személyes döntésének és ígéretének jelentőségét, amely szerzetesi hivatását és papi szolgálatát egyaránt Krisztushoz kapcsolja.
A szentelési szentmise végén Mihályi Jeromos perjel a tihanyi apátság barokk címerének képével foglalta össze Gál Sámuel újmisés papi küldetését. A sziklán álló püspök, aki horgonyt nyújt a viharba került halászoknak, jól kifejezi azt a szolgálatot, amelyre Krisztus küldi az új papot. Arra buzdította Sámuel atyát, hogy az evangélium, az Eucharisztia és a szentségek legyenek számára „az a biztos horgony”, amely megtartja az Úr szolgálatában, ő pedig bátran nyújtsa ezt a horgonyt mindazoknak, akikhez Isten vezeti. Jeromos perjel arra is felhívta az új pap figyelmét, hogy a papszentelésben nem egyszerűen ő kapta meg Krisztust, hanem „a kézrátétel és a Szentlélek ereje által valójában te lettél még inkább Krisztusé”. Azt kívánta, hogy egész élete és papi szolgálata ennek a Krisztushoz tartozásnak legyen örömteli tanúságtétele.
A perjel továbbá köszönetet mondott Udvardy György érseknek a papszentelésért, valamint tihanyi bencés közösség iránti atyai figyelmességéért, támogatásáért és barátságáért.
A szertartás befejezése előtt György érsek letérdelve fogadta az újonnan felszentelt pap áldását, a papszentelést követően pedig a tihanyi bencés közösség közös szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket, ahol további köszöntésekre is lehetőség nyílt.
