Különleges ünnepre gyűlt össze a pápai Szent István vértanú Plébánia és a környék hívő közössége. Kétnapos ünnepséggel készültek plébánosuk, Cséry Gergő vezetésével, hogy elhelyezzék a pápai Nagytemplom Szent József oltárán Szent II. János Pál pápa vér ereklyéjét. A gondolat, hogy a plébánia hívő közössége befogadja a 20. század egyik kiemelkedő pápájának relikviáját, nem sokkal azután fogalmazódott meg a közösségben, miután főpásztoruk, Dr. Udvardy György érsek úr – a plébános atya kérésére – a közelmúltban kanonizált vértanú hitvalló, Boldog Mária Magdolna csont ereklyét adományozott a templomnak. Dr. Gerencsér Tibor krakkói főkonzul úr közvetítésével, levelet küldtek S.E.R. Stanisław Dziwisz bíborosnak, a Szentatya, II. János Pál egykori titkárának, aki készségesen teljesítette a pápai egyházközség kérését és idén június 25-én, a Misszió Tours által szervezett, Fekete Madonna zarándoklat alkalmával, a krakkói Szent II. János Pál Központ templomában, Jan Zając püspök atyát bízta meg, hogy átadja a vér ereklyét.
Pápáról a Szent István vértanú Plébánia és a Szent István Római Katolikus Általános Iskola leghűségesebb ministránsai, valamint a tókerti Szent Benedek Plébánia Caritas Junior csapata zarándokolt el, hogy az egyházközség képviselőivel, hitoktatóikkal és plébánosukkal átvegyék Szent II. János Pál pápa ereklyéjét.
Október 3-án és 4-én ez az ünnep folytatódott Pápán. Szombat délután érkezett városunkba Dr. Gerencsér Tibor főkonzul úr társaságában Mons. Jacek Urban atya, a krakkói székesegyházi káptalan és a II. János Pál Pápai Egyetem Történelem és Kulturális Örökség Karának dékánja. Az ünnepi beszélgetés lelki ráhangolásaként a pápai Kisboldogasszony Ferences Templomban Szentmisét mutatott be Jacek Urban atya Meleg Sándor Máté káplán atyával. A szentmisén Rostetter Szilveszter orgonaművész karnagy úr és a budapesti lengyel közösség Szent Kinga kórusa végezte a zenei szolgálatot. A Szentmisét követően, a plébánia közösségi termében Cséry Gergő plébános atya köszöntötte Mons. Jacek Urban atyát, Dr. Gerencsér Tibor krakkói főkonzul urat és a nagy számban megjelent érdeklődőket. A beszélgetés moderátora Gerencsér Tibor főkonzul úr, II. János Pálhoz fűződő kapcsolatáról és a szent pápa életéről kérdezte a meghívott vendéget. A száraz életrajzi adatok helyett, egy nagyon különleges, személyes élményekkel átszőtt beszélgetés részesei lehettek a jelenlévők. Jacek Urban atya az egyike azon papoknak, akit Karol Wojtyla, még mint krakkói érsek szentelt fel, röviddel pápává választása előtt 1978 nyarán. A beszélgetés végén a résztvevők kérdéseire válaszolt az előadó, majd agapé következett.
Másnap október 4-én 10 órakor, ünnepi Szentmise keretében, magyar, lengyel és latin nyelvű kórus kíséret mellett helyezték el a szent ereklyét a Nagytemplomban. A zenei szolgálatot Kemény Éva kántor-karnagy és a Nagytemplom énekkara végezte. Bevezetőjében a plébános felidézte Szent II. János Pál pápa alakját, aki, mint mondotta: „…fényes csillagként világít a 20. század égboltján.”, majd röviden felidézte személyes emlékeit a szent pápáról. A Szentmise prédikációját Jacek Urban atya lengyel nyelven kezdte, majd Cséry Gergő plébános úr tolmácsolta a professzor atya gondolatait magyar fordításban. Jacek atya prédikációjában megemlékezett Assisi Szent Ferenc boldog halálának 800. évfordulójáról és gondolatai bevezetőjeként elmondta, hogy Szent Ferenc, II. János Pál pápa kedvelt szentje volt, és gyakran hivatkozott rá. „Az egyik prédikációjában, amelyet Assisiben mondott, Szent II. János Pál pápa felhívta a figyelmet arra a három tanúságtételre, amelyeket Szent Ferenc tett és ma is tesz. Szent Ferenc tanúságot tett arról, hogy kereszténynek lenni valódi kapcsolatot jelent Jézus Krisztus személyével. A keresztény ember arra törekszik, hogy Krisztussal eggyé váljon, és olyan legyen, mint Ő. Ekkor II. János Pál felidézte Szent Ferenc megtérésének történetét. Jézus tekintete a San Damiano-i templomban megszólította Szent Ferenc szívét. A keresztre feszített férfi némán beszélt neki arról a halálról, ami az élet, a halálról, ami elhozza az örök életet, mert ez Isten szeretetének megtestesülése. Ez a szeretet nem hal meg, ez a szeretet legyőzi a gonoszt és a halált. Az az ember, aki engedi, hogy a keresztre feszített Jézus ránézzen, újjászületik, „új teremtménnyé” válik. Minden ebből az élményből ered. Ez a kegyelem élménye, amely átalakul, ez az érdemek nélküli szeretet élménye. Az elmélkedés végén II. János Pál így imádkozott: Ferenc! Taníts meg minket, hogy a kereszt előtt álljunk, engedd, hogy Jézus Krisztus ránk nézzen, engedd, hogy megbocsásson nekünk, és hogy szeretetével újjáteremtsen minket.
A második dolog, amiről Ferenc tanúskodik, az a következő mondatban érhető tetten: „aki Krisztust követi, az igaz békét kap, azt a békét, amelyet csak ő adhat.” Sokan azonosítják Szent Ferencet a békével, s teljes joggal, viszont kevesen kutatják ennek a mélységét. Ez Krisztus békéje, aki a legnagyobb szereteten – a kereszt szeretetén – ment keresztül. Ez a béke, amelyet a feltámadt Jézus adott tanítványainak, amikor közöttük állt és ezt mondta: „Békesség veletek!” – majd megmutatta nekik kezén a sebhelyeket és átszúrt oldalát. Ferenc békéje nem egy szentimentális érzés. Szent Ferenc békéje Krisztus békéje, és azok találják meg, akik magukra veszik az Ő igáját, vagyis parancsolatát: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Ezt az igát nem lehet arroganciával, hiúsággal, beképzeltséggel viselni, hanem csak szelídséggel és alázatos szívvel. És ekkor így szólt II. János Pál Szent Ferenchez: Ferenc! Taníts meg minket, hogy mi legyünk „a béke eszközei”, annak a békének, amelynek Isten a forrása, annak a békének, amelyet Jézus hozott el nekünk.
Szent Ferenc harmadik tanúságtétele a Naphimnuszban van megírva. Szent Ferenc tanúságot tesz mindannak tiszteletéről, amit az Isten teremtett és arra hívja az embert, hogy mindezt őrizze és védje. Ez a tisztelet és a szeretet tanúsága minden ember iránt. Isten teremtette a világot, hogy a fejlődés helye legyen harmóniában és békében. Ferenc az egység és harmónia embere volt! Ferenc hív minket: tiszteljük a teremtést, ne legyünk a pusztítás eszközei. Tiszteljünk minden embert. Szűnjenek meg a háborúk, hallgassanak el a fegyverek, a gyűlölet adja át helyét a szeretetnek, a sértés helyett legyen megbocsátás, a viszály helyett egység. Halljuk meg mindazok kiáltását, akik az erőszak, a terrorizmus és a háború miatt szenvednek és halnak meg napjainkban. És II. János Pál így zárta beszédét: Ferenc! Szerezd meg nekünk Isten ajándékát, hogy világunkra egység és harmónia köszöntsön.”
„Éppen ezért legyen itt jelen Szent II. János Pál pápa, ezen ereklye formájában,” – mondta Jacek Urban atya. „Általa kérjük Istent, hogy kegyelmének támogatásával, szívünket Jézus Szívéhez közel tartva, minden feszültséget, szorongást és problémát az Evangélium nyelvére fordítva, feloldjunk és megnyissuk azokat az Evangélium kulcsával, mindent megtéve azért, hogy maga Krisztus legyen az Út, az Igazság és az Élet korunk emberei számára.„ – zárta gondolatait.
Az áldozás utáni könyörgést követően ünnepélyes körmenetben vitte a plébános atya a Szent II. János Pál ereklyét őrzési helyére, a Nagytemplom Szent József oltárához. Az ünnepi Szentmise végén Gergő atya megköszönte Jacek Urban atyának, hogy elfogadta a megívást, valamint Dr. Gerencsér Tibor úrnak a közreműködést, aki, ahogyan a plébános atya fogalmazott – az események motorja volt, és mindazoknak is köszönetet mondott, akik az ünnep szebbé tételéhez bármilyen módon hozzájárultak. Végül a lengyel és magyar himnusz eléneklésével zárult az ünnepi alkalom.
