Május 1-jén Egyházunk Szent József, a munkás liturgikus emléknapját ünnepli. Az emléknapot XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben, hogy ráirányítsa a figyelmet az emberi munka méltóságára és keresztény értelmére.
Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és a Megváltó nevelőapja egyszerű kétkezi munkásként, ácsként dolgozott. Életpéldája arra tanít bennünket, hogy a mindennapi munka – legyen az bármilyen egyszerű – Isten szemében értékes, ha hűséggel, szeretettel és odaadással végezzük. Ezért tekint rá az Egyház a munkások védőszentjeként, de patrónusa a családoknak, a kézműveseknek és mindazoknak is, akik csendben, háttérben végzik szolgálatukat.
Az evangéliumok tanúsága szerint József a názáreti mindennapokban, csendben és alázattal élte életét. Nem maradtak fenn szavai, mégis egész élete beszéd: az engedelmesség, a hűség és az Istenre hagyatkozás tanúsága. Jézus mellette nőtt fel, tőle tanulta meg az emberi munka becsületét, és általa lett a munka is részese a megváltás misztériumának.
A Veszprémi Főegyházmegye életében is különös módon jelen van Szent József oltalma. A veszprémi vár felújításának kezdetén Udvardy György érsek atya Szent József védelmébe ajánlotta a nagyszabású beruházást, kérve közbenjárását mindazokért, akik a munkálatokban részt vesznek. Az egyházmegye hálával tekint vissza az elmúlt időszakra, hiszen a jelentős építkezési munkák során nem történt súlyos, végzetes baleset – ezt is Szent József oltalmazó jelenlétének tulajdonítjuk.
Szent József példája ma is időszerű: nem a rendkívüli tettek teszik az embert naggyá, hanem az egyszerű, hűséges helytállás. Ahogyan VI. Pál pápa tanította: a keresztény élethez nem rendkívüli dolgokra van szükség, hanem igaz és hiteles erényekre.
Ezen az ünnepen kérjük Szent József közbenjárását mindazokért, akik munkájukkal szolgálják a közösséget, családjukat és Egyházunkat. Adja meg számunkra, hogy munkánk által mi is részesévé váljunk Isten teremtő és megváltó művének.
