A veszprémi Várhegy közepén, a főszékesegyház és az Érseki Palota közelében áll egy tizenöt méter magas barokk kompozíció. A Szentháromság-szobor ma a vár egyik legismertebb pontja, és a tér névadója is. Aki megáll előtte, egyszerre lát vallási jelképet, városépítészeti döntést és egy 18. századi püspök gondolkodásának lenyomatát.
A Szentháromság-oszlopok Közép-Európa sok városában a járványok után kerültek a főterekre. Budán, Sopronban vagy Győrben a pestis emléke kapcsolódik hozzájuk. Veszprém története árnyaltabb. A veszprémi szobor felállítását közvetlen pestisjárvány nem előzte meg, szellemi hátterében Padányi Biró Márton püspök Szentháromság-tisztelete és nagyszabású városépítő programja állt. A 18. század közepén a püspöki építkezések új arculatot adtak a Várhegynek. A szobor ennek az átgondolt barokk térszervezésnek a középpontjába került.
A kompozíció építése 1749-ben kezdődött, felszentelésére pedig 1750-ben, Szentháromság vasárnapján került sor. A munkálatok még évekig folytatódtak. Schmidt Ferenc József szobrászmester, Walch Tamás kőfaragó, valamint korabeli veszprémi mesterek dolgoztak rajta. A végeredmény a magyarországi barokk szobrászat egyik különösen gazdag alkotása lett: huszonkilenc szobor és hat dombormű alkotja a monumentális együttest.
A legtöbb látogató először a magasságát érzékeli. Aztán lassan kirajzolódnak a részletek. A csúcson a Szentháromság alakjai jelennek meg aranyozott elemekkel. Lejjebb szentek, angyalfigurák és bibliai utalások követik egymást. A kompozícióban Szent Rókus, Szent Flórián, Szent Márton és Sárkányölő Szent György alakja is feltűnik. Padányi Biró Márton saját védőszentjét, Szent Mártont is elhelyeztette a szoborcsoporton.
A tér különleges erejét a környezet adja. Néhány lépésre emelkedik a Szent Mihály Főszékesegyház, közelében áll az Érseki Palota, a Vár utca történeti épületei pedig szinte díszletszerű egységben kapcsolódnak össze. A barokk városkép különösen jól érzékelhető: kőfelületek, templomtornyok és szobrok alakítanak ki olyan panorámát, amely nappal és esti fények között is teljesen más hangulatot mutat.
A közelmúlt restaurálása újabb meglepetést hozott. A szakemberek felfedezték, hogy az eredeti szobrok egy része évtizedeken át rejtve állt a Davidikum kertjében. A helyreállításhoz egy 18. századi sümegi freskó is segítséget adott, amely korabeli állapotában ábrázolta a veszprémi emlékművet. A restaurátorok így az eredeti színvilág egy részét is pontosabban rekonstruálhatták.
A Szentháromság-szobor ma is a Várhegy egyik legfontosabb találkozási pontja. A vezetett várséták útvonala minden alkalommal érinti a teret, hiszen innen különösen jól látható, hogyan kapcsolódik össze a vár vallási, történeti és építészeti öröksége. Aki itt áll meg néhány percre, könnyebben érti meg, miért alakult a veszprémi Várnegyed nem egyszerű utcává, hanem tudatosan komponált történelmi térré.
