Életének 92., áldozópapi szolgálatának 70. évében, szeptember 21-én hazatért a Mennyei Atya házába Brenner József nagyprépost, a Szombathelyi Egyházmegye papja, Boldog Brenner János testvére, aki hosszú éveken át Veszprémhez is szorosan kötődött: a Boldog Gizella Szeminárium spirituálisaként kispapok nemzedékeit kísérte a papság felé vezető úton. Egy olyan papi élet ért véget, amelyben személyes veszteség, diktatúra, megfigyelés és mellőzés éppúgy jelen volt, mint a derű, a hűség, a fiatalok szeretete és az a meggyőződés, amelyet kilencvenévesen is változatlan egyszerűséggel fogalmazott meg: a keresztény ember feladata, hogy életével tanúságot tegyen Krisztusról.
Brenner József 1935. január 10-én született Szombathelyen. A Brenner családban három fiú nőtt fel: László, János és József. Mindhárman a papi hivatást választották.
Kilencvenedik születésnapján József atya már hosszú életének távlatából beszélt gyermekkoráról. Nem rendkívüli dolgokat emelt ki, hanem azt a családi közeget, amelyben a hit természetes volt. Elmondása szerint vasárnaponként nem kellett a gyermekeket szentmisére küldeni: magától értetődött, hogy az egész család együtt indul a templomba. Ugyanilyen természetes része volt életüknek az imádság is.
Talán ebből érthető meg az is, hogy végül mindhárom fiú az oltár szolgálatát választotta.
József atya tizennégy éves volt, amikor eldöntötte, hogy pap lesz. A kommunista rendszerben mérnök édesapja miatt „osztályidegennek” minősítették, ezért nem vették fel a gimnáziumba. Jelentkezett a kisszemináriumba, majd annak feloszlatása után Győrben folytatta tanulmányait. Később úgy tekintett vissza minderre, mint a gondviselés különös útjára: Győrben végül mindhárom Brenner testvér találkozott, bár mindegyikük más úton jutott el oda.
Brenner Józsefet 1957. június 23-án szentelték pappá.
Újmisés jelmondata Szent Pál galatákhoz írt leveléből származott:
„Ha a Lélek szerint éltek, kövessétek is a Lelket!”
Egy mondat, amely közel hetven év papi szolgálatának távlatából már nem csupán újmisés jelmondatnak, hanem egy egész élet programjának tűnik.
Néhány hónappal papszentelése után azonban olyan tragédia következett, amely nemcsak a Brenner család, hanem a magyar Egyház történetébe is örökre beírta ezt a nevet. 1957. december 15-én meggyilkolták testvérét, Brenner János rábakethelyi káplánt. József atya ettől kezdve nemcsak testvére volt Jánosnak, hanem emlékezetének egyik legfontosabb őrzője is.
A kommunista diktatúra hosszú évtizedeiben Brenner János vértanúságáról nem lehetett szabadon beszélni. A család azonban őrizte az emlékeket, a dokumentumokat, a történeteket. Ennek József atya személyesen is megfizette az árát. A világi hatóságok figyelték, és hosszú időn keresztül nem kaphatott önálló plébániát. A később összegyűjtött visszaemlékezések és dokumentumok ugyanakkor nélkülözhetetlen alapot jelentettek ahhoz, hogy testvére vértanúságának története fennmaradjon, majd elindulhasson és kiteljesedhessen a boldoggáavatási eljárás.
A Szombathelyi Egyházmegye Brenner János-emlékévében József atya már fáradhatatlanul járta az országot: újra és újra elfogadta a meghívásokat, hogy beszéljen testvéréről.
És elérkezett a nap, amelyre évtizedeken várt. 2018. május 1-jén Szombathelyen boldoggá avatták Brenner Jánost. Az oltárhoz pedig öccse, Brenner József vitte fel vértanú testvére ereklyéjét. Nehéz ennél erősebb képet találni egy testvéri történet lezárására: az öcs, aki évtizedeken át őrizte bátyja emlékét, végül saját kezében vihette annak ereklyéjét a boldoggá avatás oltárához.
Brenner József papi szolgálata azonban messze több volt annál, hogy Boldog Brenner János testvéreként őrizte a vértanú emlékét.
Káplánként Bagodvitenyéden, Lentiben, Vasváron és Szombathelyen szolgált, később Táplánszentkereszt, majd Szombathely-Kámon plébánosa lett. Kanonokként, általános helynökként, szentszéki bíróként, címzetes apátként, spirituálisként és a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan nagyprépostjaként is szolgálta az Egyházat.
A Veszprémi Főegyházmegye számára pedig különösen is kedves marad az emléke.
A Boldog Gizella Szeminárium spirituálisaként éveken keresztül kísérte a Veszprémben készülő kispapokat. Nem pusztán teológiát vagy szabályokat adott át: papi életével is példát mutatott.
Egy, a Veszprémi Főegyházmegye honlapján megjelent későbbi beszélgetésben egy papnövendék arra a kérdésre, kik voltak számára meghatározó papi példaképek, Brenner József atyát nevezte meg veszprémi spirituálisaként. „Lelkileg erős és energikus” emberként emlékezett rá, akinek példája sokat jelentett számára.
2014-ben Veszprémben, a Szaléziánumban rendezett, XX. századi magyar hitvallókat és vértanúkat bemutató kiállítás megnyitóján is ő idézte fel testvére, Brenner János vértanúságát – akkor már a Boldog Gizella Szeminárium spirituálisaként és a Szombathelyi Egyházmegye nyugalmazott helynökeként.
Veszprém számára ezért Brenner József atya nem csupán egy másik egyházmegye nagyra becsült papja volt. Papnövendékek lelki kísérője, tanítója és papi példaképe is.
Talán ez az egyik legfontosabb mondat, amelyet most, halálakor elmondhatunk róla. Gyermekként megtapasztalta a háborút. Fiatalon a kommunista rendszer miatt „osztályidegen” lett. Papként néhány hónappal szentelése után elveszítette meggyilkolt testvérét. A hatalom figyelte, pályáját korlátozta, hosszú időn át nem engedte önálló plébániához.
Amikor 2022-ben vasmiséjét ünnepelte, Székely János megyéspüspök éppen ezt emelte ki: a sok szenvedés nem tette keserűvé. Hittant tanított, fiatalokkal foglalkozott, gyermekeket vezetett Jézushoz, miközben megőrizte derűjét és őszinteségét. Talán ezért lehetett hiteles spirituális is. Mert nem olyan ember beszélt a hűségről, akit elkerültek a megpróbáltatások, hanem olyan pap, aki maga is megtapasztalta, mit jelent kitartani.
Kilencvenedik születésnapján megkérdezték József atyától, mi az a három dolog, amiért kilenc évtizedre visszatekintve hálát ad Istennek. Válasza szinte összefoglalja egész életét. Elsőként az isteni gondviselést említette, amely átsegítette fiatalkorának zűrzavaros évein. Másodikként a szüleit, akik bevezették az életbe, jóságukkal és példájukkal formálták. Harmadikként pedig a papi hivatás kegyelmét.
A gondviselést, szüleit, a papi hivatást.
„Tegyetek tanúságot Krisztusról!”
Ugyanebben a beszélgetésben arra is megkérték, hogy kilencven év tapasztalatából fogalmazza meg, mit adna tovább azoknak, akik utána jönnek. József atya válasza egyszerű volt:
tegyünk tanúságot Krisztusról.
Úgy fogalmazott, minden keresztény embernek ez a hivatása. Van, aki szóval, van, aki tanítással teszi ezt, de a legtöbben életük példájával. Úgy kell élnünk, hogy az emberek lássák jó cselekedeteinket – és ne bennünket, hanem Istent dicsőítsék miattuk. A keresztény embernek életével, beszédével és viselkedésével kell Jézus Krisztusról tanúságot tennie, ennek pedig része a szeretet megélése is.
2023-ban, Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásakor még egy különleges lehetőséget kapott erre a tanúságtételre: a budapesti Szent István-bazilikában személyesen mondhatta el történetét a Szentatyának.
Most pedig, amikor Brenner József atya életének 92., áldozópapi szolgálatának 70. évében befejezte földi zarándokútját, talán saját szavaival lehet a legméltóbban emlékezni rá.
„Tegyetek tanúságot Krisztusról!”
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki,
és az örök világosság fényeskedjék neki!
Nyugodjék békében Brenner József atya.
