Mindenszentek ünnepén, november 1-jén dr. Udvardy György érsek mutatott be ünnepi szentmisét a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban. A liturgia középpontjában a szentek közössége, az életszentségre szóló meghívás és a feltámadásba vetett keresztény remény állt. A halottak napját megelőző estén a főpásztor a lucernárium szertartásával imádkozott az elhunytakért, majd a szentmisét követően az Orlando Énekegyüttes Manuel Cardoso Requiemjét adta elő Vikman Pál karnagy vezényletével.
A szentmise kezdetén Udvardy György érsek a feltámadt Krisztus köszöntéséből kiindulva emlékeztetett arra, hogy a keresztény ember reménységének alapja Jézus Krisztus feltámadása és az örök élet ígérete. Krisztus él, feltámadt, és megígérte mindazoknak, akik hisznek benne és az Ő útján járnak, hogy vele együtt örökké élhetnek. Ez a bizonyosság teszi Mindenszentek napját a keresztény közösség nagy örömünnepévé.
A főpásztor hangsúlyozta: ezen a napon az Egyház valamennyi szentet ünnepli. A vértanúkat, a szüzeket, a hit tanítóit, a szerzeteseket, a családapákat és családanyákat, mindazokat, akik felismerték Krisztus törvényét, a boldogság törvényét, és életükkel meg is valósították azt.
Különböző életutak, hivatások és körülmények között éltek, de közös volt bennük a Krisztusba vetett hit és az a törekvés, hogy életüket az evangélium szerint alakítsák.Érsek atya arra hívta a híveket, hogy a szentekért mondott hálaadás örömébe kapcsolják be az elhunyt szeretteikre való emlékezést és az értük végzett imádságot is, amely halottak napján különös hangsúlyt kap.
Homíliájában Udvardy György érsek a szentleckében elhangzott gondolatból indult ki: aki Krisztusba helyezi reményét, az az Ő szentségében is részesedni kíván.
Mindenszentek ünnepe ezért nem csupán a már célba érkezettek ünnepe, hanem a földön élő keresztények számára is meghívás. Arra emlékeztet, hogy valamennyien az üdvösségre, az Istennel való örök közösségre kaptunk meghívást.
A főpásztor rámutatott: minden ember Isten teremtménye, a keresztség által pedig Isten gyermekeivé válunk, az Egyház közösségének tagjaivá. Ez a méltóság egyben feladatot is jelent, hiszen a keresztény élet célja az életszentség.
„Ünnep, mert Isten hazavár bennünket” – fogalmazott érsek atya.
Szavai arra irányították a figyelmet, hogy a keresztény ember földi útja nem céltalan. Az életnek iránya és beteljesedése van: az Istennel való találkozás.
György érsek különösen is hangsúlyozta a szentek közösségének vigasztaló valóságát.
„Van örök élet és ez jó. Összetartozunk.”
A keresztény hit szerint az Egyház közössége nem ér véget a földi élet határánál. Összetartozunk azokkal, akik velünk együtt járják a hit útját, a szentekkel, akik már eljutottak az örök életre, és elhunyt szeretteinkkel is, akiket imádságainkban Isten irgalmába ajánlunk.
Ez a közösség különös jelentőséget kap Mindenszentek ünnepén és halottak napján, amikor a hálaadás és az emlékezés a feltámadás reményében találkozik.
A homília egyik központi gondolata az életszentségre szóló egyetemes meghívás volt. Udvardy György érsek atya arra emlékeztetett, hogy Krisztus követése és az evangélium szerinti élet nem teher, hanem öröm és biztonságot adó út. A boldogságmondások nem elérhetetlen eszményeket állítanak az ember elé, hanem azt a lelkületet mutatják meg, amelyet a szentek életükben megvalósítottak.
A főpásztor szerint a szentek példája hálát ébreszt a szívünkben, ugyanakkor megtérésre is hív. A keresztény embernek nap mint nap szüksége van a megújulásra, arra, hogy döntéseit és lépteit újra Isten útjához igazítsa.
A szentek különböző életútjai azt bizonyítják, hogy az életszentség nem egyetlen hivatás vagy életforma kiváltsága. Megélhető a családban, a szerzetesi közösségben, a tanításban, a szolgálatban, a hit megvallásában és a mindennapi kötelességek hűséges teljesítésében is.
Érsek atya arra biztatta a híveket, hogy kérjék a szentek közbenjárását, és törekedjenek erényeik követésére.
„Kedves testvérek, nincs okunk arra, semmilyen ok, hogy kevesebbel akarjuk beérni, mint a szent élettel. Ne elégedjünk meg tehát kevesebbel.”
A főpásztor hangsúlyozta: a keresztény remény nem csupán a könnyű, örömteli időszakokban ad támaszt. A nehézségek, a veszteségek és a próbatételek között is megtartó erő, mert a feltámadás és az örök élet ígéretére épül.
Mindenszentek ünnepe ezért felemeli a lelket, megerősíti a reményt, bátorságot ad a jó melletti döntéshez, és hálával tölti el a szívet.
A szentmise különösen meghitt mozzanata volt a lucernárium szertartása. A gyertya fénye Krisztus feltámadásának és a halál fölött aratott győzelmének jelképe. Udvardy György érsek a gyertyához vonult, megtömjénezte, majd imádságban fordult a feltámadt Üdvözítőhöz az elhunytakért.
A húsvéti gyertya fénye arra emlékeztet, hogy a keresztény ember számára a halál nem a végső szó. Krisztus feltámadása új távlatot nyitott az emberi élet előtt, és reményt ad arra, hogy az elhunytakért mondott imádságot is az örök élet ígéretének fényében végezzük.
Az Egyház ezen az estén emlékezik, imádkozik halottainkért, Isten irgalmába ajánlva mindazokat, akik befejezték földi életüket.
A szentmise zenei szolgálatát a Szent Mihály Kamarakórus látta el, orgonán közreműködött Kosóczki Tamás.
A szentmise záró áldását követően a főszékesegyházban az Orlando Énekegyüttes zenei áhítata folytatta az ünnepi estét. Az együttes Manuel Cardoso Requiemjét adta elő Vikman Pál karnagy vezényletével.
A mű megszólalása előtt Udvardy György érsek arra hívta fel a figyelmet, hogy Mindenszentek estéjén a liturgikus ünneplés már a következő nap, az elhunyt hívekért való könyörgés felé fordítja a szíveket. A főpásztor köszönetet mondott az énekegyüttes szolgálatáért, majd a requiem sajátos lelki jelentőségéről beszélt. Mint fogalmazott, a requiem nem csupán zenei műfaj, hanem az Egyház imádságának egyik formája is, amelyben a közösség az elhunytakért könyörög. Ebben az imádságban egyszerre van jelen az összetartozás, az élet értelmébe vetett bizalom és az örök élet reménye.
Érsek atya arra is emlékeztetett, hogy Isten dicsérete nem korlátozódik az élet örömteli pillanataira. A fájdalom, a gyász és a küzdelmek éppúgy részét képezhetik az imádságnak, mint a hála és az öröm.
Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy Istenhez csak akkor kerülhetnek közel, amikor béke és öröm tölti el a szívüket. A keresztény hit azonban éppen Krisztus keresztjében mutatja meg, hogy Isten a szenvedésben sincs távol az embertől.
A főpásztor ezért arra kérte a jelenlévőket, hogy nyitott szívvel fogadják a zenei áhítatot, és a felcsendülő mű által is vallják meg hitüket a feltámadásban és az örök életben.
„Hiszem a test föltámadását és az örök életet.”
A feltámadt Krisztus ígérete a jövő felé is megnyitja a szívet. A szentek példája bátorít, az elhunytakért mondott imádság összeköt, a húsvéti gyertya fénye pedig arra emlékeztet, hogy a sötétségnél erősebb az élet. Mert ahogyan Udvardy György érsek fogalmazott:
„Ünnep, mert Isten hazavár bennünket.”
