A somogyi főesperesség 1779. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve
A canonica visitatio, vagyis az egyházlátogatás intézményének története a katolikus egyház korai századaiban kezdődött, első forrásaink az 5. századra datálhatók. Nagy számban, azonos elvek szerint viszont a trienti zsinat hatására, a 16–17. századtól állnak a kutatók rendelkezésére vizitációk, magyarul: egyházlátogatási jegyzőkönyvek. A felmérések a kora újkorban sikeresen betöltötték feladatukat: pontos pillanatképet adtak az adott egyházmegye főpásztorának a felügyelete alatt álló területek népességéről, a helyi egyházak lelki és gazdasági állapotáról, a templomok, parókiák, iskolák állapotáról, valamint a papok tanultságáról, moráljáról és felkészültségéről.
1777-ben nagy változások mentek végbe a Dunántúl jelentős területeit magába foglaló veszprémi egyházmegye életében. Koller Ignác halála (1773) után a veszprémi püspökséget négy évig nem töltötték be: ez idő alatt Mária Terézia királynő véghez vitte a nagy kiterjedésű egyházmegye és a dunántúli püspökségek már korábban tervbe vett területi átszervezését, s ezzel együtt a szombathelyi és a székesfehérvári püspökség megalapítását, amely alaposan lecsökkentette a veszprémi egyházmegye területét. Mindezek után szükségessé vált a veszprémi állapotok újbóli felmérése és bizonyos fokú belső átszervezés is. Ezért 1778–1779-ben az új püspök, Bajzáth József (1777–1802) személyesen végzett egyházlátogatást, amely során az egész egyházmegye, s végül 1780-ban a székhely, Veszprém is felmérésre került.
A főpásztori egyházlátogatás különösen adatgazdagnak tekinthető, s nem csak egyháztörténeti, hanem többek között művészet-, oktatás-, birtok- és helytörténeti kutatásokhoz is értékes adatokat biztosít. Részletesen vall ugyanis a templomok, kápolnák, parókiák és iskolák állapotáról, felszereltségéről, birtokairól, a patrónusokról, a vallásos társulatokról, a plébános, tanító, harangozó személyéről, jövedelméről, képzettségéről, a plébániák és a plébánosok könyvtáráról, valamint az adott település lakosságának számáról, felekezeti megoszlásáról, vallásosságáról is. Így az egyházlátogatás segítségével az oszmán hódítást követően a reorganizáció korszakát élő püspökség virágzó barokk időszakának utolsó éveiről kapunk átfogó pillanatfelvételt.
A latin nyelvű vizitáció a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban három kötetbe rendezve (Zala, Veszprém, illetve Somogy megye) található meg, illetve ezeket egészítik ki a székesegyház és a székeskáptalan vizitációi. A levéltár célul tűzte ki, hogy kiadja e forráskorpuszt. 2020-ban napvilágot láttak a Zala megyei vizitációk, 2021-ben Veszprém megye következett, majd 2025 elején a székváros, Veszprém egyházlátogatási jegyzőkönyve jelent meg. (Utóbbi teljességre törekvően 1739 és 1948 között valamennyi vizitációt tartalmazza a székesegyház és a székeskáptalan vonatkozásában.) 2025 nyarán az 1778 tavaszán végzett somogyi vizitációk kerülnek végezetül kiadásra, bennük a karádi, kaposvári, csökölyi, csurgói és segesdi esperességek szám szerint éppen ötven plébániájának, valamint a hozzájuk tartozó filiáknak a felmérésével. A forrásanyagot – a két korábban közreadott főesperesség vizitációhoz hasonlóan – Kanász Viktor, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport munkatársa rendezte sajtó alá és szerkesztette a kötetet; a latin nyelvű szövegeket pedig Tuhári Attila gondozta.
