- május 20-án Somogyi Bálint, a veszprémi Szent Katalin domonkos konvent perjele és domonkos társai megerősítették és jóváhagyták, hogy a kolostor egykori apácái negyven forintért eladtak egy, a Veszprémvize mentén fekvő pókaföldi malomhelyet és rétet Vetési Albert püspöknek és általa a veszprémi Szent György-kápolnában emelt Krisztus Teste oltárának.
A szóban forgó oklevél (jelzete: VFL III.1.a.1. Veszprém eccl. et capit. 56A = DF 201464.) teljes szövege több szempontból is érdekes. Egyfelől Pókafölde elenyészett– a mai veszprémi Fenyves utca és a Jutas vezér kilátó tájékán keresendő – település kevés írott említésének egyikét tartalmazza, másfelől kiderül belőle az is, hogy a Mindenszentek társaskáptalan malma volt e malomhely szomszédságában. A 18. század végétől számon tartott különböző városi és birtoktérképek alapján legalább tizenöt malom és malomhely azonosítható a Csatártól Jutasig tartó, valamivel több mint 6,2 km hosszúságú mederszakaszon az újkorban. Feltételezhető, hogy az oszmán hódítás előtt sem lehetett nagyon más a Séd fő folyása. A középkori forrásokban említett malmok azonosítása az újkoriakkal abban az esetben lehetséges, ahol a birtokviszonyok, a szomszédos épületek, és a földrajzi megnevezések ezt lehetővé teszik. Ehhez is szolgáltat adalékot az oklevél, ami alapján a pókaföldi minden bizonnyal a későbbi Roboz- (majd Fehér-), vagy a Kávé- (Somlay-) malmokkal azonosíthatók.
Másik érdekessége az oklevélnek a kiállítója, vagyis a domonkos férfi szerzetesek és elöljárójuk személye. A két nagyobb koldulórend, a ferencesek és a domonkosok közül a középkorban – újkori jelenlétükkel ellentétben – előbbiek nem, a domonkosok viszont még a 13. század első felében kolostort létesítettek Veszprémben. Alexandriai Szent Katalinról nevezett templomuk a városrész, a Szentmargit-szeg névadója lett. Az apácák jelenléte az 1470-es évek elejéig adatolható. Ekkora létszámuk azonban annyira lecsökkent, sőt, három nővér rendi fegyelmi ügybe keveredett ekkortájt, valamint az épületek is elhanyagolt állapotba kerültek, amely tényezők a rendház reformjának szükségét vetették fel. Az 1470-es években egyébként több hazai domonkos női kolostor reformjára került sor, rövid időre pedig még a margitszigeti kolostor – Szent Margit egykori otthona – bezárása is felmerült. A domonkos belső reformok sorába illeszkedett a veszprémi intézmény újjáalakítása. Figyelemre méltó, hogy Vetési Albert segédpüspöke éppen a kérdéses időszakban a domonkos rendi fráter, Szegedi Péter nándorfehérvári segédpüspök volt, akinek rendtárs gyóntatója és egyúttal káplánja révén az egyházmegye kormányzatában, illetve annak központjában is további domonkos jelenléttel kell számolni.
1478 és 1480 között pápai engedéllyel került sor az apácák kolostorának obszerváns – a belső rendi reformot követő – férfi konventté történő alakítására. Az 1470-es évek közepétől folyamatosak voltak azok az ingatlanadásvételek, amelynek révén a konvent készpénzhez jutott, amelyet a romos, csaknem lakhatatlan és szerzetesekhez nem méltó sorba jutott épület és templom javítására fordítottak. Ennek egyik eleme a szóban forgó oklevél is. A mai Margit-romok helyszíni vizsgálata ugyancsak megerősíti a 15–16. századi építkezések tényét, egy 1525-ből származó okleveles adat pedig egyenesen a prior által magának épített cellát említ. Bár az 1520–30-as évek írott forrásai még aktív domonkos jelenlétre utalnak, a konvent azonban legkésőbb a vár 1552-es oszmán bevételekor minden bizonnyal megszűnt.
