A Veszprémi Érseki Könyvtár őrzi az angolkisasszonyok szerzetesrendjének veszprémi Sancta Maria Intézetében működő Mária Kongregáció Egyesület évkönyvét.
Az angolkisasszonyok a 17. században alapított női szerzetesrend tagjai Loyolai Szent Ignác szellemében éltek. Magyar földre először Pázmány Péter meghívására érkeztek Pozsonyba. A rend, amelyet hazánkban véglegesen Mária Terézia telepített le, 1856-ban Pesten létesítette az első magyar tanítónőképző intézetét.
Ranolder János veszprémi püspök, a nőnevelés ügyének fáradhatatlan támogatója 1860-ban hívta az angolkisasszonyokat székvárosába. Feladatuknak a tehetősebb családok leánygyermekeinek elemi iskolai oktatását és valláserkölcsi nevelését szabta. A szerzetesnővérek a főpásztor bőkezűségének köszönhetően kiváló feltételek között kezdhették meg munkájukat. A püspök templomot, rendházat, iskolát építtetett számukra, és saját költségén gondoskodott hét tanítónő képzéséről is. Az elemi iskola tanulói létszáma folyamatosan emelkedett, az intézet a 19. század utolsó évtizedében polgári iskolával és tanítónőképzővel is bővült.
Az angolkisasszonyok leánynevelő intézeteiben fontos szerepet töltöttek be a különböző ifjúsági egyesületek. Iskoláikban a lelkiélet kibontakoztatását a Mária Kongregáció csoportjainak elindítása szolgálta. A Mária Kongregáció jezsuita szerzetesek által kezdeményezett hitbuzgalmi szervezet volt. Céljának a katolikus hitélet elmélyítését és a Mária-tisztelet terjesztést tekintette. Az egyes társadalmi csoportokat külön kongregációkba tömörítették. Azonos nemű, korú, műveltségű, hasonló társadalmi státuszú tagok alkottak egy társulatot. A veszprémi angolkisasszonyok intézetében a Mária Kongregáció megalapítását 1892. január 24-én engedélyezte Hornig Károly püspök. A mozgalom költségeinek fedezéséről is a főpásztor gondoskodott. A megyéspüspök a Mária Társulat vezetőjének Péller Pál atyát, a Szent Anna Szeminárium lelkiigazgatóját nevezte ki. Péller atya készítette el az egyesület kilenc pontból álló alapszabályát, melyet a püspökön kívül a római főkongregáció is jóváhagyott. Az intézet Mária Kongregációja a „Szeplőtelen Fogantatás” nevet viselte, védőszentjüknek Szent Józsefet és Szent Alajost választották. A polgári iskolában a négy évfolyamon két-két párhuzamos osztályban tanultak a diákok. Külön oktatásban részesültek az internátus és az externátus növendékei, azonban a kongregációban egy társulatot alkottak. Az iskola Mária Kongregációjának első ünnepélyes tagfelvételre 1893. május 23-án került sor. Tizenegy jelölt közül hat leány tehetett fogadalmat. A tagok, az ún. Mária gyermekek az intézet templomában vagy oratóriumában hetente közös imádságra gyűltek össze. A nagyobb Mária ünnepeken szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járultak. Az alapszabályban rögzített imákkal egészítették ki reggeli és esti istendicséretüket. Lehetőségeik szerint naponta részt vettek szentmisén, és lelkiirodalmat olvasva mélyítették el katolikus hitükhöz kapcsolódó ismereteiket. Vallási és életállapotbeli kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítették, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit buzgón gyakorolták. A bentlakó növendékek közösen készültek Gonzága Szent Alajos ünnepére, és együtt végezték el az ún. hatvasárnapi ájtatosságot. Erkölcsös és példamutató életükkel, jótanácsaikkal az intézet falain kívül élő leányismerőseiket is igyekeztek az Istennek tetsző élet felé terelni. A növendékek tanulmányaik lezárása után is a kongregáció tagjai maradhattak, amennyiben a szabályzatban előírt kötelezettségeket továbbra is vállalták, fogadalmukat évente, december 8-án megújították és erről a főnöknőt értesítették.
A Kongregáció naplóját Krausz Ármin fia, Krausz József elismert veszprémi könyvkötő műhelyében készült kék egészvászon kötésű füzetbe vezették. Az első táblán arany és fekete fólia felhasználásával készült lemezpréseléses díszítést csodálhatunk meg, közepén a cím aranyozása látható: „A CONGREGATIO ÉVKÖNYVE”. A kézirat 109 oldalon naplószerűen, tanévenkénti bontásban örökíti meg a polgári iskolában működő Mária Kongregáció mindennapjait. A négyosztályos polgári leányiskola 1891 szeptemberében kezdte meg működését. A kézirat első bejegyzésének tanúsága szerint Soóky Karolina főnöknő már 1891. aug. 17-én kérte a megyéspüspök engedélyét, hogy azt a Kongregációt megszervezhesse. Az évkönyvet 1900 júniusában zárták le, ugyanis az 1899/1900 tanévtől kezdve rendszeres időközönként, nyomtatásban megjelenő iskolai értesítője volt a Sancta Maria Intézetnek, így a Mária Kongregációban folyó munkáról is az iskolai évkönyvekben tudósítottak.
Az intézet a 20. század folyamán is tovább fejlődött, az angolkisasszonyok a kor igényeinek megfelelő további iskolatípusok elindításával bővítették oktatási és nevelési tevékenységüket a dunántúli nőnevelés valóságos fellegvárává téve Veszprémet. Iskoláik államosítására 1948-ban, a rend feloszlatására 1950-ben került sor, így nyolcvannyolc év töretlen növekedés után a Sancta Maria Intézet kénytelen volt bezárni kapuit. Az angolkisasszonyok csak a rendszerváltás után térhettek ismét vissza a megújuló hazai közoktatásba.
