Gyalogosan tették meg fiatal zarándokok az utat Balatonfűzfőről Litéren át Veszprémbe, hogy szeptember 5-én részt vegyenek a Magdi Festen, másnap pedig Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásán. A domonkos nővérek jelenléte, a szervezésükben összeállított zarándoklat elgondolkodtatott sikerről, értelmes életről, tisztaságról. Az út elején, Litérig kísértük el őket.
A balatonfűzfői állomáson vidám csapat száll le pénteken reggel a budapesti vonatról. Hátizsákjaikon polifoamok, hálózsákok lógnak. Fiatalok és domonkos nővérek, mintegy ötvenen. Arra vállalkoznak, hogy útban az esti Magdi Festre és a másnapi boldoggá avatásra felkeressék Magdi élete utolsó szakaszának helyszíneit: munkahelyét, a fűzfői Nitrokémia gyárát és vértanúságának helyét, valamint nyughelyét Litéren. Gyalog teszik meg a mintegy 20 kilométert.
A fiatalok a Domonkos Ifjúsági Mozgalom (DIM) tagjai. A domonkos nővérek indították útnak a DIM-et, hogy az ország különböző domonkos házai – Budakeszi, Kőszeg, Hódmezővásárhely, Szombathely – vonzáskörzetébe tartozó fiatalokat összefogják, egyre többféle programmal megszólítva őket.
A mostani zarándoklatot olyan tartalommal töltötték meg, melyben váltakozik a jól átgondolt kérdések alapján folyó páros beszélgetés, a nővérek tanúságtevő, Bódi Mária Magdolna életéből merítő elmélkedések, az Istennel és önmagunkkal való találkozásra meghívó csend és ének. Mindez a nyarat búcsúztató természet szépségében, azokon a helyszíneken, ahol bizonnyal Magdi gyakorta megfordult kerékpárjával.
A csapat az állomás előtti téren megáll. A fiatalok között nyolc domonkos nővér – örök és ideiglenes fogadalmasok, novícia és jelölt – van. Mindenkihez bátorító mosollyal fordulnak. Kérésükre kört alkotunk, hogy lélekben készüljünk az indulásra. „Bátor dolog, hogy így, ekkora csomaggal vágunk neki az útnak. Nem a kényelembe megyünk, nem lesz felfrissítő zuhanyzás, puha ágy. Ajándék ezt megtapasztalni. Bódi Magdi mintha előttünk járna.
Azt kérem mindnyájunk számára, tudjunk nyitottsággal jelen lenni, hogy az Úristen által készített kegyelemeket be tudjuk fogadni” – köszönti Sánta Anita Izabella OP zarándokokat.
Neveda Bernadett OP arra hívja a résztvevőket, egy rövid csendben ki-ki gondolja át, mit – gondolatokat, félelmeket, örömöket, felajánlásokat – visz a szívében. „Nagy az Úristen szíve, és ilyenkor, amikor felé haladunk, nagyon kitágítja.”
Végül egy bemutatkozó kör után párokat alkotnak a zarándokok, így folyik a beszélgetés Fűzfő-Gyártelepig a nővérek kérdései alapján, melyek egyre mélyebbre viszik a párbeszédet. Téma egymás megismerése, belső reflexió önmagukról, istenkapcsolatukról, és annak felvillantása, mit jelenthet egy fiatal számára Magdi életszentsége.
Az úton a két fő szervező nővérrel, Bernadettel és Izabellával beszélgetek, akik bemutatják nemcsak a kezdeményezés hátterét, a DIM-et. Mindketten domonkos szervezésű programokon kerültek kapcsolatba a nővérekkel.
Izabella nővér kezdi: tavaly tartottunk egy zarándoklatsorozat. Ennek tapasztalatai megerősítették a zarándoklatok fontosságát, gazdagító erejét mind a rend, mind egyéni életükben. „Ez arra indított, hogy induljunk útnak, rendeljünk hozzá célokat, mert a fiatalok ezt nagyon szeretik, és ez valóban mélyre tud menni” – mondja Izabella nővér.
A zarándoklatok során tapasztaltuk, mindenki valami többletet visz haza – teszi hozzá Bernadett nővér. Felismertük, kihívást kell adni a fiataloknak. Ha csak ülünk a szobában, nem elég. Ki kell mennünk, legyen akár nehéz, fárasztó, nem baj, adjuk oda az Úristennek. E felé kell vezetni a fiatalokat, megmutatni, hogy ennek micsoda értéke van.
Gyakran halljuk, hogy az életünk úton levés, zarándokló Egyház vagyunk. Igen, de mit kezdjünk ezzel? Mit jelent konkrétan az én életemben?
Ha elindulunk, a saját bőrükön tapasztaljuk meg, mit jelent, hogy én zarándok vagyok. Már nem szép szólam, hanem valóság – így Izabella.
A zarándoklat az ismerkedés alkalma is: egymással, Istennel és ezúttal Bódi Magdival. Mivel boldoggá avatásra megyünk, elővettük a boldogságmondásokat. A mai napunk arról szól, mit jelent számunkra a boldogság – mondja Bernadett nővér. „Az út során egyre közelebb kerülünk majd a célunkhoz, egyre több mindent megismerünk ennek a fiatal lánynak az életéből.” Izabella szerint fontos, hogy tétje van a boldogságoknak. Szóba kerül, hogyan tesz ezekről Magdi a krisztusi tanításhoz kapcsolódva tanúságot.
„Már a vonaton láttuk, a fiatalok tájékozódtak, ki is Magdi. Érdekelte őket már előre, ki is ő. Szerintem nagyon pozitív, hogy nekik ez fontos” – mondja Bernadett. Izabella megerősíti: „A boldoggá avatás előkészületei sokakat elértek. Megérintette a fiatalokat Magdi alakja, ez a manapság »nem menő«, hétköznapi élet. Az a paradoxon tűnt ki, hogy ez az élet egyszerre teljesen átlagos, végtelenül egyszerű, szinte semmiben sem kiemelkedő, és valahogy mégis nagyon vonzó ebben az egyszerűségében” Igen – mondja Bernadett – talán pont ettől lehet ma vonzó, mert követhető a fiataloknak.
„Csak” ennyi? S ettől a „csak”-tól jön az érzés: akkor lehetek én is szent.
A fiatalok azonban másfajta életről, jövőről álmodnak, értékrendjükben nem áll dobogós helyen a tisztaság – vetem ellen. „Vitatkozom” – mondja Izabella.
Ahogy megismerjük a hozzánk járó fiatalokat, mi azt látjuk, igenis akarnak tiszták lenni, akarnak értelmes életet élni, akarnak hűségesek lenni, oda akarják adni az életüket. Szeretnének szeretni.
Ez mind ott van bennük, de tény, hogy ez nem népszerű. Nehéz ezt a vágyat elmondani, felvállalni bárhol. Sokszor úgy tűnhet, és szerintem ez csalóka, hogy ez nem fontos. De ahol a fiatalok meglátják, hogy mindez másnak is fontos, hogy ez egy olyan közeg, ahol értékesnek tartják, amit ők éreznek és fontosnak tartanak, ott nagyon világosan és gyorsan kiderül, hogy mennyire fontos nekik a tisztaság, a hűség, az értelmes élet.
Bernadett is úgy véli, ott van ez a vágy a fiatalok szívében, csak talán nem tudják megfogalmazni. Vágynak valami nagyra, mélyre, igazra, de betömik ezt a hiányt mindenfélével, mert maguk sem tudják, hogy igazából arra vágynak, hogy meg tudják élni a maguk életében az igazi tisztaságot. Mindannyian boldogok, tiszták, igaziak akarnak lenni. Magdi alakja felcsillantja: ez lehetséges.
Izabella rámutat: Magdi életében tulajdonképpen semmi sem sikerült, de akkor is boldog volt, normális életet élt. „Ez annyira felszabadító! Ha valami fáj, mit csináljak a fájdalmammal? Magdi példáját látva megértem: nem kell azonnal megszüntetni a fájdalmat. Ez a tehetetlenség nem azt jelenti, én vagyok az ügyetlen, én vagyok kevés, sőt ez értékké is formálódhat.” Bernadett megerősíti: ebben a sikerhajhász világban mindenki nagy akar lenni, mindenki valami különlegesre vágyik, de
Magdi erre is példa: a boldogságom, boldogulásom nem attól függ, mennyire vagyok sikeres. „Az érték is lehet érték, a nehézség is lehet nehézség – ez az életünk része” – így Izabella.
Beszélgetve jutunk el a második állomáshoz, ami Magdi egykori „munkahelye”, a Nitrokémia gyár. Itt Regina nővér tekint rá Magdi életére A sikertelenség boldogsága címmel.
Az Úrangyala elimádkozása után folytatódik az szabad beszélgetés a következő állomásig. Ez a szakasz már az erdőben haladt. Itt is kapnak elmélkedni valót a fiatalok Letícia nővértől; a boldogságmondásokhoz kapcsoltak szempontokat.
Újabb állomás következik, rövid pihenő, ebéd, majd Márta nővér beszél „az ember számára mindig kinyújtott karú Istenről”. Az ezt követő csendes szakaszon lehetőség van átgondolni, megfogom-e a felém nyújtott kezet.
Litér határában imával zárul az erdei szakasz, a zarándokcsapat énekelve vonul be Litér református általános iskolájába, a vértanúság feltételezhető helyére, ahol Pintér Katalin igazgatóhelyettes osztja meg a helyiek emlékezetét Magdiról.
A DIM számos kezdeményezéssel fordul a fiatalok felé, hogy a Magyarországon működő összes domonkos rendházhoz kapcsolódó fiatalokat összefogják: az a cél, hogy tágabb mederbe összehozzák mindazokat, akikkel a rend együtt halad. Zarándoklatok, szentségi felkészítők, ifjúsági közösségek az iskolán és plébánián keresztül, havi rendszerességgel „Fáklya” elnevezéssel ifjúsági lelkinapok Budakeszin, hittantáborok, hitoktatás – ezeket kínálja a DIM a fiataloknak.
A kapcsolatok forrása főként az oktatási intézmények, ahol a nővérek napi szinten találkoznak és foglalkoznak fiatalokkal.
Öt kiemelt alkalom van az évben, amire minden rendház minden csoportja meghívót kap: idén az egyik a boldoggá avatás, e mellett pedig a Forráspont, a Margit-mise januárban, egy hivatásgondozó alkalom és egy egyhetes lelkigyakorlat. Ezek a programok mutatják, a DIM-ben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy bevonják a fiatalokat az Egyház életébe, egyszerre kapcsolódnak a hagyományhoz és nyitnak új lehetőségek felé. A szerzetesek pedig hozzáadják a figyelmes, lelkes, szerethető, csupa mosoly jelenlétüket.
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír
