Boldog Bódi Mária Magdolna földi születésének 105. évfordulóján, augusztus 8-án ünnepi szentmisére gyűltek össze a hívek a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban. A szentmisét Dr. Udvardy György érsek mutatta be.
105 évvel ezelőtt, 1921. augusztus 8-án született Szigligeten Boldog Bódi Mária Magdolna. Földi születésnapján idén is hálaadó ünnepre gyűlt össze a Veszprémi Főegyházmegye közössége, hogy Krisztus áldozatában adjon hálát Magdi életéért, példájáért és vértanúságáért.
A szentmise kezdetén dr. Udvardy György érsek atya hangsúlyozta: különösen fontos ünnep ez a főegyházmegye számára. Amikor az ember ráébred saját életére, egyúttal felfedezi azt is, milyen sokat köszönhet azoknak, akik előtte jártak, életpéldájukkal, tudásukkal és szeretetükkel egyengették az útját.
– Különös módon is hálásak vagyunk ezen az ünnepen, az ő születésnapján azért, hogy boldogként tudta élni az életét, és ebben ad mindannyiunknak tanítást és példát – fogalmazott érsek atya, aki arra hívott, hogy adjunk hálát főegyházmegyénkért, fiataljainkért és döntéseinkért, hiszen az Úr a hit bátorságát kívánja tőlünk.
Homíliája kezdetén három alapvető kérdést fogalmazott meg Udvardy György: Milyen az Isten? Hogyan van jelen az életemben, az ember életében? Hogyan ismerhetem fel az ő jelenlétét? Mint mondta, ezek olyan kérdések, amelyek életkortól függetlenül újra és újra megszületnek az emberben. Sokszor azt gondolhatjuk, hogy Isten jelenlétét rendkívüli jelekben, látványos eseményekben lenne a legegyszerűbb felismerni. Életünk nehéz időszakaiban pedig megfogalmazódhat bennünk a kérdés: hol van Isten, miért hallgat, miért érezzük távolinak?
A vízen járó Jézusról szóló evangéliumi történet éppen erre ad választ. Az ősegyház tapasztalata azt mutatja meg számunkra, hogy Jézus jelen van az ember életében, még akkor is, ha nem azon a módon érkezik, ahogyan várnánk. – Akár nem várt módon is közelíthet hozzánk. Akár úgy is, hogy félelmet keltő, akár úgy is, minthogyha kísértetnek néznénk. Nem így szokott, nem ezt várom, nem ezt kérem, nem így kívánom – és ő közelít, és ő ott van – mondta. Isten jelenlétének felismerése azonban hitet kíván az embertől.
György érsek atya rámutatott: Jézus újra és újra arra hív bennünket, hogy lépjünk ki megszokott emberi gondolkodásunkból és biztonságunkból. – Jézus úgy közelít, hogy mindig ezt kéri: Bízol bennem, hiszel bennem? Lépj ki ebből! Legyél bátor! A főpásztor Péter apostol példáján keresztül érzékeltette, hogy a hit nem pusztán gondolat vagy érzés. Döntést kíván. Olykor olyan lépést, amelyre saját erőnkből nem tartanánk magunkat képesnek. Képes vagy-e megbocsátani? Képes vagy-e bízni a gondviselésben? Képes vagy-e kilépni abból, amit biztonságosnak gondolsz? A hit ezekben a döntésekben válik élővé. – Akkor hiszek, ha van bátorságom megtenni azt, amit Jézus kíván tőlem – hangsúlyozta a főpásztor. Hozzátette: hitünk nem tud pusztán a hitről elmélkedve növekedni. Szükség van a döntésekre, a szeretet cselekedeteire, a testvéri közösségre, a szentségre való törekvésre és arra a bátor lépésre, amelyet Krisztus kér tőlünk.
Magdi élete a bátor krisztusi döntések példája. Ebben ad különösen is példát számunkra Boldog Bódi Mária Magdolna. Udvardy György érsek atya úgy fogalmazott: a főegyházmegye nagy kincse és ajándéka Magdi boldoggá avatása, személye és életútja pedig ma is tanít bennünket. Életének erényei Krisztusra mutatnak, döntéseiben pedig újra és újra megmutatkozott a hit bátorsága. Nemcsak élete utolsó, vértanúságához vezető pillanataiban, hanem már jóval korábban is. A szegénységben, a költözésekben, a beszűkülő lehetőségek között is képes volt meghozni a krisztusi döntést. – Mindig bátran hozza meg a krisztusi döntést. Mert bízik abban, aki őt hívja. Bízik abban, akinek az életét megismerte – emelte ki érsek atya. Ehhez a bátorsághoz azonban szükség van a csendre is. Isten ugyanis sokszor nem rendkívüli jelekben érkezik.
– Nagyon sokszor szelíden, nagyon sokszor lágy szellőnek az érkezésében, nagyon sokszor a léleknek a csendjében és nagyon sokszor a hitnek a bátorságában. A főpásztor homíliája végén arra emlékeztetett: Magdi élete kézzelfoghatóan mutatja meg számunkra, milyen az Isten, hogyan van jelen az ember életében, és miként ismerhetjük fel őt.
„A lélek csendjében és a hit bátor döntéseiben.”
Hála egy életért, amely ma is termést hoz. A hívek könyörgésében Boldog Bódi Mária Magdolna életének és lelkiségének egy-egy vonása tárult a közösség elé. Hálát adtak Istenbe vetett bizalmáért, és imádkoztak azokért, akik mások hitét táplálják; örömteli mosolyáért, kérve, hogy mi is jelenlétünkkel és tetteinkkel vigyük az örömhírt környezetünkbe; szemlélődő életéért és természetszeretetéért, hogy felismerhessük Isten gondviselését életünk eseményeiben.
Hálát adtak leleményességéért, amellyel mindig felismerte az éppen lehetséges lépéseket; bátorságáért, amellyel válaszolt Isten hívására és egészen vére ontásáig hűséges maradt hozzá; valamint reményéért, amellyel határozott léptekkel haladt a mennyei ünnep felé. „Mennyei Atyánk, Boldog Mária Magdolna életében gondviselésed csodáját szemléljük. Hálát adunk születéséért, életéért és vértanúságáért. Kérünk, vezess minket is az életszentség útján” – hangzott az imádságban.
A szentmise végén Udvardy György érsek atya arra emlékeztetett, hogy a közösség Krisztus áldozatával ünnepelhette meg Boldog Bódi Mária Magdolna földi születésnapját – azzal az áldozattal, amely életet, hitet és az örök élet reményét adja számunkra.
A záróáldást követően a főpásztor az asszisztenciával a Szent Imre-oltárnál elhelyezett ereklyéhez vonult, ahol a hívekkel együtt imádkozott.
Az imádságban hálát adtak azért, hogy Magdi fiatalon megtapasztalta a Krisztussal való találkozás boldogságát, örömmel és bátran hirdette az evangéliumot, és szeretettel szolgált az ifjúság és a munkások körében. A közösség azt kérte, hogy közbenjárására mi magunk is teljes szívvel követhessük Isten hívását, örömmel szolgáljunk neki, és elnyerjük a tiszta szívűeknek ígért boldogságot.
A liturgia után a szépség nyelvén folytatódott az ünnep. Az este a Mendelssohn Kamarazenekar koncertjével folytatódott a Szent Mihály Főszékesegyházban.
A hangverseny kezdetén Udvardy György érsek arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az ünneplés kiemelt módja a szent liturgia, mindaz, ami a szépségen és a művészeti alkotáson keresztül megérinti az embert, az ünnep folytatásává válhat. Egy évszázadokkal korábban megszületett zenemű a művészek hangszerén, szívén és személyiségén keresztül a jelenben is megszólalhat, és nyitottá teheti az ember lelkét a szépre és a jóra. Így lett Boldog Bódi Mária Magdolna születésének 105. évfordulója nem csupán visszatekintés egy 105 évvel ezelőtt Szigligeten megkezdődött földi életre, hanem meghívás is mindannyiunk számára.
Meghívás arra a hitre, amely nem marad puszta gondolat. Arra a bizalomra, amely mer kilépni a megszokott biztonságból. Arra a csendre, amelyben felismerhetjük Isten szelíd közeledését. És arra a bátorságra, amely Boldog Bódi Mária Magdolna életét is végigkísérte: meghallani Krisztus hívását – és bátran megtenni a következő lépést.
