A nagyböjti lelkigyakorlat-sorozat következő alkalmát ismét a Feltámadt Üdvözítő-templom falai között tartotta meg, Dr. Udvardy György érsek atya így vele folytatódott a közös készület. A mostani katekézis címe így hangzott: „A tanítás tartalma, ami az életre vezet.”
Érsek atya köszöntőjében arra hívta a jelenlévőket, hogy a nagyböjt idején különös figyelemmel hallgassák, figyeljenek Isten igéjére és az Egyház tanítására.
„Közös nagyböjti készületünkben Isten igéjére, az Egyház tanítására akarunk figyelni, és engedelmes gyermekeiként az Egyháznak alávetjük magunkat a bűnbánatnak, hogy az Isten megtisztítson bennünket, jobban ismerjük őt, és krisztusibb életet tudjunk élni” – fogalmazott a főpásztor.
Homíliájában érsek atya rámutatott: az idei nagyböjti lelkigyakorlat során annak az útnak az állomásait járják végig, amelyet egy felnőtt megtérő ember tesz meg az Egyház életében. Az első alkalom a befogadásról szólt: az Egyház Krisztus nevében befogadja azt az embert, aki kérdéseivel, bizonytalanságaival, gyengeségeivel együtt kopogtat az ajtaján. A második alkalom a küzdelemről beszélt: az emberért folyó lelki harcról, amelyben Isten hívása és a rossz kísértése egyaránt jelen van.
A mostani katekézis pedig arra irányította a figyelmet, hogyan tanít bennünket az Egyház, és milyen lelki kincseket ad a nagyböjti időszakban.
Érsek atya hangsúlyozta: Jézus Krisztus személyét elsősorban a Szentíráson keresztül ismerhetjük meg. Az Egyház közössége őrzi és értelmezi Isten igéjét, amely a liturgiában, az imádságban és a személyes elmélkedésben is megszólítja az embert.
Amikor a Szentírást olvassuk, valójában saját életünket szemléljük Krisztus tekintetével. Az evangélium segít megérteni életünk eseményeit, döntéseit, és rámutat arra, min kell változtatnunk. György érsek atya példaként az emmauszi tanítványok történetét említette: a reményvesztett tanítványok mellé szegődő Jézus az Írások magyarázatával segítette őket, hogy újra megértsék saját életüket és küldetésüket.
A katekézis másik fontos témája a parancsok szerepe volt. Érsek atya rámutatott: a keresztény ember számára a törvény nem korlátozás, hanem életre vezető út. A Tízparancsolat, a boldogságmondások vagy az ellenség szeretetének parancsa mind olyan tanítások, amelyek az ember javát és jövőjét szolgálják. Ha ezek eltűnnek az életből, az ember és a társadalom is könnyen a pusztulás felé sodródhat.
Az imádság: találkozás a minket kereső Istennel. A főpásztor külön szólt az imádság jelentőségéről is. Mint mondta, az ima nem csupán az ember Istenhez fordulása, hanem annak felismerése, hogy Isten maga vágyakozik az emberrel való találkozásra. Ennek gyönyörű példája a szamáriai asszony története, amikor Jézus a kútnál megszólítja az asszonyt: „Adj innom!” – ezzel mutatva, hogy Isten keresi az embert és kapcsolatba akar lépni vele.
A szentségek és a közösség ereje. A nagyböjt arra is emlékeztet, hogy a keresztény élet forrásai a szentségek. A keresztségben Isten gyermekei lettünk, az Eucharisztiában Krisztus életéből részesedünk, a bűnbocsánat szentsége pedig újra és újra megerősít bennünket az úton. Az Egyház ugyanakkor közösség is, amely nem csupán választott emberi kapcsolatokból áll, hanem a keresztség által létrejövő testvériségből.
A katekézis végén érsek atya a szolgálat fontosságára hívta fel a figyelmet. Az Egyház nem a lehetőségek hiányában szenved, hanem sokszor abban, hogy kevés az ember, aki kész szolgálni másokat. A keresztény ember hivatása ezért az, hogy a közösségért, a rászorulókért és a társadalom javáért is felelősséget vállaljon.
Udvardy György érsek atya homíliáját teljes terjedelmében itt olvashatja.
A szentmise végén érsek atya emlékeztetett: az Eucharisztiában abból a kehelyből részesedünk, amelyet Krisztus ivott ki. Ez egyszerre jelenti a szenvedést és a megpróbáltatást, de ugyanakkor az üdvösség és a feltámadás reményét is. „Egyek vagyunk Krisztus életében, és egyek abban is, hogy meg akarunk újulni a hozzá való tartozásunkban” – fogalmazott.
A nagyböjti lelkigyakorlat-sorozat a jövő héten szerdán folytatódik.
