Advent negyedik vasárnapján ünnepi szentmisére gyűltek össze a hívek Pápán, a Szent István Vértanú-templomban. A 11 órakor kezdődő liturgiát Dr. Udvardy György érsek atya mutatta be, amelynek végén különleges ajándékban részesítette a plébániát: a főpásztor ünnepélyesen átadta Boldog Bódi Mária Magdolna ereklyéjét a templom és a közösség számára.
A szentmise elején Cséry Gergő plébános atya köszöntötte az ünneplő híveket és érsek atyát. Szavaiban hangsúlyozta: nagy öröm, hogy az adventi készület utolsó vasárnapján együtt adhatnak hálát azért, hogy az egyházmegye új boldoggal gazdagodott, és hogy a pápai közösség is részese lehet ennek a kegyelmi ajándéknak.
Köszöntőjében érsek atya kiemelte: az adventi várakozás nem bizonytalan reménykedés, hanem biztos meggyőződés. Jézus Krisztus az, akire várunk – az Atyától küldött Megváltó, aki életet és örömet hoz az embernek. A karácsony közelsége – hangsúlyozta – emberi méltóságunkról, megváltottságunkról és a Szentlélekben való életünkről tanít bennünket.
Az ünnep alkalmat adott a plébániai közösség életének áttekintésére is. Érsek atya köszönetet mondott Cséry Gergő atyának a lelkipásztori szolgálat vállalásáért, valamint hálával emlékezett meg Mail József apátplébános hosszú éveken át végzett munkájáról. Szavaiban külön is hangsúlyozta a kölcsönös bizalom fontosságát: a hívek egymás, a pap, a püspök és végső soron az Egyház iránti bizalmát, amely nélkül – mint fogalmazott – nincs jövő.
Udvardy György érsek atya prédikációjában a karácsonyi evangélium mély üzenetét bontotta ki. Rámutatott: Jézus Krisztus születése történelmi valóság, nem pusztán hangulat, szokás vagy emberi elképzelés. Isten belép az ember történetébe és személyes életébe – társunkká lesz.
A homília középpontjában Szűz Mária és Szent József alakja állt. Mária, a „kegyelemmel teljes”, aki előbb szívébe fogadja az Isten igéjét, majd méhébe az Isten Fiát; és József, az „igaz ember”, aki ismeri az Úr törvényét, és kész elfogadni az emberi értelemmel felfoghatatlan hivatást. Érsek atya hangsúlyozta: e két személy példája a keresztény méltóság és hivatás képe számunkra is – a kegyelemben élő és igaz ember útja.
Keresztény életünk – mondta – egyszerre ajándék és meghívás: a keresztség kegyelmében élni, és igaz módon, Isten törvényei szerint alakítani mindennapjainkat. Az advent ebben segít: megtisztít, erősít, és felkészít az ünneplésre.
A szentbeszédben érsek atya külön is szólt Boldog Bódi Mária Magdolna életpéldájáról. A fiatal szűz és vértanú – hangsúlyozta – hitelesen mutatja meg, mit jelent krisztusi módon élni: örömmel, kreativitással, állhatatossággal, imádságban, az Eucharisztia szeretetében és a szolgáló szeretet gyakorlásában. Élete arra bátorít, hogy teljesen Istennek szenteljük magunkat.
A szentmise záró áldása előtt érsek atya ünnepélyesen átadta Boldog Bódi Mária Magdolna csontereklyéjét, amelyet Cséry Gergő plébános atya méltó módon tiszteletre kihelyezett az oltár elé. Az átadáskor érsek atya hangsúlyozta: az ereklye nem varázseszköz, hanem az Egyház hitének jele. Arra irányítja figyelmünket, hogy a szentek és boldogok életükben egészen Krisztushoz tartoztak, és példájukkal ma is segítenek bennünket.
Az ereklye mellé az azt igazoló hivatalos dokumentumot is átadta, amely megerősíti a plébánia kapcsolatát Boldog Bódi Mária Magdolna közbenjárásához.
Az ünnepi szentmise advent negyedik vasárnapján nemcsak a karácsony közelségét tette kézzelfoghatóvá, hanem a pápai közösséget is gazdagította: élő példát, lelki erőforrást és reményt adott a mindennapok keresztény megéléséhez.
Az ünnep a Szent István Katolikus Iskola falai között folytatódott, ahol érsek atya megáldotta az iskola folyosóján elhelyezett, Bódi Mária Magdolna emlékét őrző emléktáblát. Az áldás előtt hangsúlyozta: különösen nagy jelentősége van annak, hogy Magdi életpéldája éppen egy katolikus iskola közösségében válik láthatóvá és mindennap megszólítóvá.
Mint fogalmazott, Boldog Bódi Mária Magdolna nem egy „távoli”, nehezen követhető szentideál, hanem olyan fiatal, aki a maga egyszerűségében, derűjében és bátorságában hitelesen élte meg a krisztusi életet. Élete azt üzeni a mai fiataloknak, hogy a hit nem elvon az élettől, hanem éppen kiteljesíti azt; hogy lehet örömmel, kreatívan, felelősséggel élni, miközben az ember egészen Istenhez tartozik.
Érsek atya kiemelte: az emléktábla nem pusztán tiszteletadás, hanem meghívás is – meghívás a krisztusi erényekben való növekedésre. A pedagógusok számára megerősítés abban a szolgálatban, hogy a nevelés nem csupán tudásátadás, hanem életformálás, a diákok számára pedig csendes bátorítás, hogy merjenek nagyra vágyni, merjenek Istenben gondolkodni, és merjék az életüket ajándékként megélni.
Az emléktábla megáldásával az iskola, – amely a főegyházmegye fenntartásában működő oktatási intézmények közül az első iskola, aki emlékhelyet alakított ki-, közössége így kapcsolódott be Boldog Bódi Mária Magdolna élő kultuszába, abba a lelki örökségbe, amely nem lezárt múlt, hanem ma is ható, jövőt formáló kegyelem.
