Az ökumenikus imahét második alkalmán, hétfő délután a veszprémi Regina Mundi Plébániatemplom adott otthont a keresztények közös imádságának. A híveket Csernai Balázs plébános köszöntötte házigazdaként, hangsúlyozva: jó együtt Isten felé fordulni, és közösen keresni az egység útját Krisztusban.
A hétfői imaórán Závodi Zsuzsanna a Kálvin-parki református templom lelkésze hirdetett igét. Az evangéliumi szakasz Lukács evangéliumából, az irgalmas szamaritánus példázatából hangzott el (Lk 10,30–36), amely az irgalom és a felebaráti szeretet cselekvő valóságára irányította a figyelmet. Jézus kérdésére – ki volt a felebarátja a bajba jutott embernek – az evangélium válasza ma is világos: az, aki irgalmas volt hozzá.
Az igehirdetés szorosan kapcsolódott az ökumenikus imahét idei vezérfonalához is, amely az Efézusi levél tanítására épül: „Éljetek ahhoz az elhíváshoz méltóan, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel.” (Ef 4,5) A lelkésznő kiemelte: az egység ünnepén vagyunk, mert maga Jézus Krisztus hívott össze bennünket. Ez a hívás nem emberi kezdeményezésből fakad, hanem Istentől érkező ajándék, amely a Lélek útján szólít meg bennünket.
Závodi Zsuzsanna rámutatott: az elhívás elsőbbsége arra tanít, hogy a keresztény közösségek nem anonim sokaságok, hanem egymást ismerő, egymás terhét hordozó testvéri közösségek. Csak így válhat valósággá az, amire Isten hív: hogy imádkozzunk egymásért, és szeretetben hordozzuk egymást a nehézségek idején is. A szeretet közössége – fogalmazott – olyan, mint egy háló, amely megtart és hordoz, különösen akkor, amikor a hit útja keskenynek és küzdelmesnek tűnik.
Az apostoli felsorolás nyomán az igehirdetés részletesen szólt az alázatról, a szelídségről és a türelemről. Az alázat nem gyengeséget jelent, hanem belső erőt és tisztánlátást: annak felismerését, hogy életünket Isten akaratára bízzuk. A szelídség a csend erejére tanít, amely képes megszelídíteni a feszültségeket, míg a türelem a hosszú távú kitartás, egymás meghallgatásának és elhordozásának képessége. Mindezt az agapé, az önfeláldozó isteni szeretet fogja össze, amely nemcsak szép eszmény, hanem döntésekben és konkrét tettekben megélt valóság.
Az irgalmas szamaritánus példázatának egy elgondolkodtató, továbbgondolt képe is elhangzott: nem elég újra és újra bekötözni a sebeket, hanem arra is hívást kapunk, hogy a bajok gyökeréhez menjünk, és ott is a szeretet eszközei legyünk. Ez az út vezet el végső soron Isten országának boldogsága felé.
Az imaóra végén Csernai Balázs atya háláját fejezte ki a közösen eltöltött alkalomért és az igehirdetésért, amely bátorítást adott arra, milyen úton járhatunk valóban az egység felé. A közös imádság és énekszó megerősítette a jelenlévőket abban, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet, aki Szentlelke által vezet bennünket az Atyához.
Az ökumenikus imahét Veszprémben a következő napokban is folytatódik, tovább erősítve a keresztények közötti kapcsolatokat és a közös tanúságtételt.
