A nagyböjti szent idő legmegrendítőbb pillanatait élték át a hívek nagypéntek délutánján a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban, ahol az Egyház Urunk szenvedésére és halálára emlékezett. A liturgiát Dr. Udvardy György veszprémi érsek vezette, aki homíliájában arra hívta fel a figyelmet: Isten válasza az ember bűnére Jézus Krisztus a kereszten.
A szertartás középpontjában Jézus Krisztus szenvedéstörténetének elhangzás és a kereszt előtti hódolat állt. A főpásztor elmélkedésében hangsúlyozta: a bűn nem pusztán egy rossz döntés vagy erkölcsi tévedés, hanem a bizalom megrendülése Isten iránt, a vele való kapcsolatunk elszakadása. A bűn szétszedi az emberi életet, tönkreteszi kapcsolatainkat, és megfoszt bennünket a jövőtől, a reménytől.
„A bűn a közösségeink légkörét is megrontja – mondta az érsek –, és teret enged a gonoszságnak.” Ebben a reménytelen állapotban azonban nem maradunk magunkra: Isten, aki szeret, segítségünkre siet. Nem büntet, nem vádol, hanem magára veszi bűneink következményét, némán, vád és panasz nélkül vállalja a keresztet – helyettünk.
Udvardy György érsek emlékeztetett: Jézus halála nem véletlenszerű tragédia, hanem az isteni igazság és irgalom legmélyebb kinyilatkoztatása. „Valaki életét áldozta értem, hogy nekem életem legyen.” A kereszt nem a vereség jele, hanem az örök élet kapuja. Jézus Krisztus áldozata visszaadja számunkra a lehetőséget, hogy újra megszólíthassuk Istent – Atyánknak szólítva Őt.
Érsek atya homíliájában arra is rámutatott: Krisztus mint főpap, aki ismeri gyengeségeinket és küzdelmeinket, ma is közbenjár értünk. „Olyan kiváló főpapunk van, aki engesztel most is folyamatosan.” Ez a közbenjárás adja az Egyház szentségi életének alapját, különösképpen a bűnbocsánat szentségét. Isten Jézusban nem csupán megbocsát, hanem közösséget is teremt – egymással és önmagával.
A főszékesegyházban ünneplő közösség a kereszt előtti hódolatban személyesen is kifejezhette hitét és háláját: Isten nem hagyta magára az embert, hanem saját Fiát adta érte, hogy örök életünk legyen.
„A kereszt, amelyen Jézus Krisztus meghalt, nem pusztán emlék – zárta gondolatait a főpásztor –, hanem élő reményforrás. Tudjuk róla, hogy Ő az élet Ura. Nem csak a feltámadás után, hanem már a kereszten is.”
A nagypénteki liturgia az egyetemes könyörgések, majd az áldoztatás csendes pillanataival folytatódott, és a hívek a kereszt árnyékában vitték Isten elé saját imáikat, fájdalmaikat, reményeiket.
Udvardy György érsek atya prédikációját itt olvashatja.
