A szent életű Boldog Gizellára emlékezve vizsgáljuk meg saját keresztény életünket, és bátran vállaljuk az Úr által számunkra rendelt hivatást, mellyel kovásszá válhatunk a magyar társadalomban, családjaink és közösségeink életében – hangsúlyozta Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke a hagyományos Gizella Napok ünnepi szentmiséjén. A veszprémi Érseki Palota előtti téren megtartott az eseményre Boldog Gizella királyné ereklyéjét is kihelyezték. A szentmise keretében adták át az idei Boldog Gizella-díjat is.
„Szeretnénk ünnepelni őseinket a hitben, mert nagy reménnyel kívánunk a jövőbe tekinteni”. Ezzel a kezdő gondolattal köszöntötte Dr. Udvardy György veszprémi érsek a liturgikus eseményen részt vevő egyházi személyeket, Porga Gyula polgármestert, a Pannon Egyetem és a Veszprémi Érseki Főiskola rektorait, a helyi társadalom és közélet képviselőit, a főegyházmegye plébániáit, zarándokcsoportokat, a katolikus oktatási intézmények vezetőit, az idei Gizella-díj elismertjeit, valamint a hittanos fiatalokat és bérmálkozókat.
Homíliájában Spányi Antal püspök Boldog Gizelláról elmélkedett, aki történelmünk hajnalán fontos küldetést teljesített első királyunk, Szent István mellett.
„Tekintetünk ezer éves múltba réved azért, hogy Boldog Gizella, akire ma tekintünk, életünk tudatosan választott része legyen. Történelmünk kezdetén keresztény kultúránknak jeles alkotója ő, így köze van jelenünköz, most is kapcsolódunk hozzá.”
Gizella olyan családban született, ahol gyökere volt a kereszténységnek. Nevelését egy püspökre bízták, aki mindent megtett azért, hogy Gizellát felkészítse az uralkodói életre, és hogy keresztényhez méltó életet éljen. Természetes volt ez az ő családjában, hiszen testvére, Henrik is szent életet élt. Gizellát a szentségre való törekvés, a keresztségre való meghívottság jellemezte egész életében. Ez határozta meg csöndes imádságait, jellemének alakítását. Arra törekedett, hogy életében jót cselekedve, szeretetet sugározva szólítson meg minél több embert, és a szeretetével Krisztusról tanúskodva az egyházba vezesse őket.
Magától értetődő volt, hogy Gizellának olyan férjet kerestek, akiben ezeket a keresztény gyökereket megtalálták. A legenda szerint István herceget a házasság előtt megfigyeltették, s amikor látták, hogy István egyedül is buzgón imádkozik, a bajor uralkodói családban meggyőződtek arról, hogy lányuk kérője hitben élő ember. Így jött létre az a házasság, amely a magyar történelem első családjának alapját jelentette.
Gizella István felesége, magyar királyné lett, így az első magyar szent család alapjait vetették meg. Könnyű volt, hisz Istvánt is szentek nevelték. Legfontosabb nevelője Szent Gellért volt, aki tudásával, imádságos lelkületével, Istenre való figyelésével csodálatos példát mutatott Istvánnak, egyben elmélyítette műveltségét, keresztény gondolkodását, mivoltát. István és Gizella pontosan tudta, hogy a családi élet nem mindig ünneplésből áll. Tudták, hogy az uralkodói életnek próbatételei és nehézségei is lesznek, s mindent vállaltak együtt, közösen. Volt is részük próbatételekben, hiszen több gyermekük közül csak Imre volt, aki megélte a felnőttkort, s akit éppen a koronázása előtt ragadott el a tragikus halál.
De a családjuk szeretetben és hitben élt. Életük tanúságával akarták vállalni azt az elhívást, amelyet Gizella is vállalt, amikor Pannónia földjére, a magyarok közé érkezett királynénak. Istvánnal közösen azt a küldetést vállalták, hogy a magyar nemzetet – tanúságuk és imádságuk által – egészen átjárja az a hit, amelynek odaajándékozták magukat. Vajon hány fohász, hány Ave Maria, hány könyörgő szó hagyta el Gizella ajkát, amikor minden bizonnyal itt Veszprémben szőtte-hímezte a koronázó palástot, a miseruhákat, amikor gondoskodott a papság neveléséről vagy a templomok felszereléséről, díszítéséről?
Az imádság, az áldozat hozzátartozott az első királyi pár életéhez, és ennek meg is lett az eredménye. Eltelt ezer év, és Gizellát nemcsak Veszprémben, de mindenhol a magyarok szívükhöz közel állónak érzik. Ez a kötelék bennünket is hív. Mert nem elég visszaemlékezni egy szent életpéldájára. Amikor Gizella életét szemléljük, az arra hív, hogy mi magunk is próbáljuk meg ezt az életet követni, tanulni belőle, s amit megtanultunk, azt életünk mindennapi részévé tenni.
Gizella komolyan vette a keresztségét, komolyan vette az egyházhoz tartozását, az egyház tanítását. Mi is, akik meg vagyunk keresztelve, sokszor könnyen túltesszük magunkat parancsokon, egyházi tanításokon, keresztény kultúránk alapvető igazságain, nem beszélve az egyház biztos tanításáról. Fontos lenne megvizsgálnunk önmagunkat, menyire vesszük komolyan kereszténységünket. Megkeresztelt voltunk elkötelezettséget jelent-e Krisztus mellett az egyházban? Törekszünk-e minden nap arra, hogy hitelesebb és hűségesebb keresztények legyünk? Ne csak a nevünk legyen krisztusi keresztény, hanem törekedjünk arra, hogy egész életünkben erre mutassunk példát.
Gizella arra törekedett, hogy saját életét családjában megszentelje. Mindannyiunknak ez a hivatása. A körülöttünk élő emberek, szűkebb körben a család, tágabb körben talán a munkahely, illetve akikkel találkozunk. Sokszor nehéz előhozni életünk valójában legnehezebb témáit, melyek a hitről, az élet valóságáról, a keresztény tanítás igazságáról, a katolikus erkölcs megtartásáról szólnak. Pedig ez kötelességünk. Ezzel nem bántjuk, hanem segítjük egymást abban, hogy a keresztény élet valósággá váljék bennünk. Ne csak névleges, hanem valóságos keresztények legyünk.
Gizella pontosan tudta, hogy küldetése az egész nemzethez szól. Be kell látnunk, nekünk is felelősségünk van a magyar egyházzal, a magyar kereszténységgel szemben. Küldetésünk van a magyar nemzet minden részével, egész valóságával szemben. Lesz-e itt keresztény jövő? Vagy a kereszténység emlékké válik? Hogy kovászaivá válunk-e a társadalomnak, az rajtunk múlik. Ez a mi feladatunk ma is, ahogy az volt tegnap is, és az lesz holnap is.
Lehetséges ez az élet. Megélte Boldog Gizella, Szent István, az első szent magyar család. Megélhetjük mi is. Csak rajtunk múlik. Gizella biztosan az égben imádkozik értünk, Szent István népéért, Mária országában. Adja az Úr, hogy ez az imádság megérintse a szívünket, és mindaz, amit igaznak tartunk, azt egész életünk teljes valóságában éljük meg. Gizella imádsága segítsen bennünket, Veszprémet, és a magyar nemzetet, amelyet magáénak tudott Szent István mellett. „Boldog Gizella, Szent István és Szent Imre, az első szent család imádsága segítsen bennünket, hogy Krisztushoz hűségesek, s az Ő tanításáról mindig tanúságot tevő keresztények legyünk!” – zárta szentbeszédét Spányi Antal székesfehérvári püspök.
A szentmise keretében adták át a 2022-ben alapított Boldog Gizella díjat is. A díj célja, hogy elismerje a Veszprémi Főegyházmegyéért végzett kiemelkedő szolgálatot tevő személyek értékes tevékenységét. Az idei díjazott Varga László, a pápakovácsi plébánia korábbi egyházközségi képviselőtestületi tagja. Varga László 37 éven át tevékenykedett odaadó módon egyházi feladatait végezve, példamutató élettel, rengeteg értéket létrehozva. Sok ötlettel szervezte a pápakovácsi plébánia életét Pályi Gábor plébános mellett. Kőművesmesterként számos helyen látható munkája, pl. útmenti keresztek felújítása, fatimai emlékhely a templom mellett, új köztéri betlehem. 2025-ben, 70. életéve betöltésével megbízatása véget ért. 37 éves egyházszolgálati munkájának elismeréseként méltó személyhez került az idei Boldog Gizella-díj.
A szentmisén a Mendelssohn Kamarazenekar és a Veszprémi Főegyházmegye kórusai által csendültek fel az egyházi énekek. A szentmise után színes családi és szakmai programokkal folytatódott a Gizella Napok hétvégéje, melyre az Úr áldását kérte Udvardy György veszprémi érsek.
